Erling Haaland

A legtöbb gólomnál nem gondolkodom túl sokat, mindig csak annyit akarok, hogy a labda valahogy bejusson a kapuba. Gyors akarok lenni fejben, és ösztönösen jól dönteni, persze a képességek is számítanak, de sok minden fejben dől el.

Néha belefutok Manchester United-drukkerekbe, akik mondanak ezt-azt, és a szememre vetik, hogy nem vagyok jó. Én meg rájuk nézek, és arra gondolok: ugyan már!

Megkönnyebbülés volt a Premier League-et megnyerni, mert az Arsenal az egész szezonban nyomás alatt tartott minket, a City pedig sorozatban kétszer nyert azt megelőzően, hogy idekerültem volna. Ha nem sikerül megnyernünk, azt kérdezték volna, mi a fenét csinálok egyáltalán itt. „Nélküled megnyertük, veled viszont nem sikerült!” Szóval a Premier League megkönnyebbülés volt.

Különleges érzés. És annyira jó. Nehéz ezt elmagyarázni. De arra késztet, hogy újra és újra át akarjam élni.

– mondta a gólszerzés élményéről.

Csatárként a játékban nincs annyi teendőm, viszont folyamatosan koncentrálnom kell, ha esetleg hirtelen felbukkan a labda. Ha nem koncentrálok, akkor a helyzet is kimarad. Szóval fontosak a részletek, hogy mit tehetek a különböző helyzetekben.

Azért jöttem ide, hogy Bajnokok Ligáját nyerjek. Ezt ki is mondtam. Megcsináltuk. Tripláztunk. Szerintem én is változtam a City játéka miatt. Persze nem volt egyszerű, mert Peppel sosem az, annyira magasak az elvárásai. Pozitív gondolatokkal, pozitív energiával érkeztem, hogy feltegyük a koronát a Manchester Cityre, amely nagyon közel járt párszor a Bajnokok Ligája megnyeréséhez. Premier League-et korábban is nyertek, szóval ott nem kellett sokat hozzátennem, bár a végén sikerült. Azzal a céllal érkeztem, hogy megadjam azt a kis lökést, ami ahhoz kellett, hogy a világ legjobb csapata legyen.

Úgy érzem, jobban ügyelnek a megállításomra, több játékos van rajtam. De ez rendben van, nem bánom. Nekem nagyobb kihívás, de ha többen vannak rajtam, akkor nagyobb terület jut a csapattársaimnak. Ez ilyen egyszerű.

Általában azért szoktak kritizálni, amiért nem érek a labdához. Van, hogy párszor visszalépek, hogy csatlakozzak a támadásokhoz, többnyire azonban körbe-körbe sétálok, elöl ácsorgok, miközben a saját világomba zárkózva végzem a mozgásaimat. Nehéz ezt elmagyarázni. Kiszakadok a testemből és zombivá válok. Mint amikor zónába kerül az ember. Figyelem a környezetemet. Várok a lehetőségre. Mert készen kell állni, amikor jön a lehetőség. Készenlétben vagyok, de többé-kevésbé sétálok, miközben szkennelek és szkennelek. Várom a lehetőséget, és azon agyalok, mi minden történhet, ha itt kapom a labdát, vagy ha ott kapom a labdát. Ez egy megérzés. Nincs sok feladatom, amikor hátulról építkezik a csapat. Ott állok, várva a megfelelő pillanatra, hogy aztán…