Baumgartner Zsoltnak megvolt a gyorsasága, a hozzáállása korrekt volt, az autóval kapcsolatos technikai dolgokhoz fantasztikusan értett. Azonban, volt egy apró picike dolog, ami nagyon hiányzott, ez pedig az egója volt.
Minden szerződésbe, amit Irvine-nal, Barrichellóval vagy akárkivel aláírtam, szerepelt egy záradék, hogy másodhegedűsnek kell lenniük Michael Schumacher mellett.
Emlékszem, amikor láttam, ahogy Fernando Alonso megelőzi kívülről Michael Schumachert a nedves pályán egy rendkívül nehéz kanyarban Suzukában, és azt gondoltam: „atyavilág, hogy csinálta ezt?”. Alonso bemutatta azt a manővert, és onnantól tudtam, hogy nagy dolgokra hivatott.
Szerencsés voltam, amikor 1982-ben rátaláltam egy Da Silva nevű srácra, én adtam lehetőséget először neki egy Formula-3-as autóban Silverstone-ban. Aztán elmentünk 1983-ban Makaóba, ahol ez a Da Silva nevű srác megnyerte a versenyt, aztán a nevét megváltoztatta Sennára. Szóval igen, Senna ült az autómba, ahogy igen, Schumacher is.
A kezemet a szívemre teszem és őszintén hiszem, hogy ha Sennát, Schumachert és Maxot azonos autóba ültetnénk ugyanazon a versenyen egy adott pillanatban, akkor szerintem Max felülkerekedne rajtuk. Tényleg úgy gondolom, hogy Max legyőzné őket, mert annyira jó. Nagyon erős, és már nagyon régóta versenyez.
Meg voltam lepve, mert nem gondoltam, hogy Baumgartner Zsolt ennyire jó pilóta! Egyike volt a sok fiatal, nagyon-nagyon tehetséges versenyzőnek, de túlságosan rendes volt. Nagyszerű személyiség volt, nem volt arrogáns, mindig udvarias és kedves volt. Nem tudom, hogy manapság mi a helyzet vele, de feltételezem, hogy egy nagyon finom egyéniség lett belőle, mert csodálatos, nagyszerű személyiség volt már akkor is. Viszont, mint tudjuk, a sportemberek nem ettől válnak naggyá… A sportemberek önimádóak, arrogánsak, őrülten magabiztosak, akik gyakorlatilag bármire képesek azért, hogy elérjék, amit akarnak.
Baumgartner Zsolttal kapcsolatban az volt az egészen csodálatos, hogy olyan volt, mintha friss levegő érkezett volna. Fiatal volt, alázatos és gyors. A csajok imádták, a csapat is kedvelte őt. Mindenki odáig volt érte. Szerintem nagyon jó példa volt az országotok számára. A magyaroknak büszkének kell lennie arra, ahogyan viselkedett, ahogyan beilleszkedett a csapatba és amilyen profin bonyolította például az interjúkat. Mindent korrekten csinált, annyira örültem neki, mintha a saját fiam lett volna. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó példát mutatott Magyarországnak a viselkedésével és azzal, amennyire professzionálisan vezetett.
Soha ne nézz vissza, ha nem tudsz nevetni! Soha ne nézz előre, ha nem tudsz álmodni!
