Minden ember megbán bizonyos dolgokat, de ha mérlegre teszem a jó és rossz emlékeimet, akkor azt lehet mondani, hogy az én életem mérlege a pozitívumok felé billen. Nem bántam meg semmit, mindennek úgy kellett történnie, ahogy meg volt írva.
Sajnos a bulvár sokat rontott a világon és az értékrendszeren, de még élünk egy páran abból az életérzésből, amiben felnőttünk, és amiből merítünk.
Örülök, hogy ebben a műfajban találtam meg magamat. Ez olyan, hogy odaadsz valakinek, aki nem ismer téged, három lemezt, és megmondja, hogy ki vagy, mert abba benne vagy te és negyven, ötven, hatvan év.
Pillanatnyilag bárkit fel lehet sztárolni, hiszen megvannak ehhez a sablonok; de hogy ki marad meg hosszútávon, azt az idő mondja meg. Mindenki leváltható, kivéve a közönség.
Azt hiszem, az emberek érzik, hogy szeretem azt, amit csinálok, és látják, hogy én is őket.
Az én zeném pontosan, hűen tükrözi az érintett korszakokat, egészen a hatvanas évek Neotonjától a mai napig tartó Korál együttesig, vagy a saját zenekaromig.
Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak.
Csak egy érzés volt, ahogy öltözött,
hogy utoljára látom őt,
és a holnapjában nem lesz már helyem.
Mikor azt ígérte, hogy visszajön,
már tudtam, hogy végleg elköszön,
mégis eljátszottam újra, hogy elhiszem.
Ahogy nézett, soha nem felejtem el,
ahogy közel van, mégis távolról figyel,
meg sem szólalt, nem is érdekelt, miért,
ahogy nézett, annyi mindent elmesélt.
Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
A csönd volna jó.
Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod,
hogy fáradt vagyok.
Ki mondja meg,
vajon meddig lehet,
hogy minden nap,
mindenhol erős legyek?
Amikor vége az utolsó dalnak is,
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.