A család fattya végül hazatér
Mindent megoldottam magamér’
A csajomért meg majd a gyerekér’
Lehet valaki megért
Tudod a világom is neked adnám,
hogy az életemben örökre csak te legyél.
Túl sok volt a para ami ért ezért nincsen bennem már szimpátia, én
Elmegyek én bárhova ha hívnak
Mert érezni akarom amit régen
De már régen tönkrement
Valami bent
Valami bent
Valaki bennem
Mondd el ami fáj,
Gyere mondd el mi a baj,
De ne mondd el hogyha kérdezi más,
Legyen ez a titok csakis a miénk.
Jólesik a szeretet, meg hogy rajonganak értem. De ez para is tud lenni. Volt, hogy koncert után odajöttek anyám korú emberek, és meg voltak halva, hogy találkoztunk. Nem azt mondom, hogy ez rossz dolog, de nagyon fura.
A siker abszolút érinti a személyiségemet, csak nem úgy szállok el, ahogy az emberek azt elképzelik. Nem nézek vagy nyomok le másokat csak azért, mert én vagyok az Azahriah. Inkább magammal szemben vagyok hajlamos elszállni, és tiszteletlen lenni az ambícióimmal.
A sztárság a személyiség kultuszáról szól, nekem viszont nem az a célom, hogy ismerjenek, hanem hogy itt hagyjak valamit az embereknek.
Az új generáció betegsége, hogy hamarabb leszünk kapuzárási pánikosak. Én is azt érzem magamon, hogy basszus, telik az idő, pedig még az elején vagyok mindennek.
Figyelek rá, hogy emberközeli szövegeket írjak, olyan nyelven, amit a mindennapokban is használok. Ebbe pedig belefér a szleng is meg a káromkodás.
Sokszor elmondtam már, és nem is rosszból mondom, hogy a magyar poppiacra nem volt nehéz betörni. Ha az a tökéletes popzene, ami gyönyörűen szól, van jelentéstartalma, megindítja az embert, és persze tele van dallamtapadással, akkor ezen a 10-es skálán a magyar mainstream popzene max. egy hármast hoz.
Általában tudom, milyen stílusú és tempójú zenét szeretnék írni. A legjobb zenék persze random születnek, amikor nincs terv és nem feszülök rá.
Minél több mindent meg akarok mutatni egy zenében, és az is célom, hogy ne tudjanak bekategorizálni.
Lehet mondani, hogy művészként nem az a dolgom, hogy politizáljak, de szerintem ez a legrosszabb hozzáállás. Pontosan azért tudják a politikusok megcsinálni azt, amit, mert itt az lett belenevelve az emberekbe, hogy a politika mocskos dolog, amivel jobb nem foglalkozni.
Soha nem erőltették sehol másokra a zenémet. Soha nem volt az emberek arcába nyomva hirdetéseken keresztül. Én nem is hittem abban soha, hogy ez működik. És lehet, hogy ezért állok mondjuk ennyire szemben a kereskedelmi tévével, meg az ilyen dolgokkal, mert tudom úgymond igazolni azt, hogy ez működik. Szerintem az működik igazán jól, hogyha az emberek kiválasztják azt, amit szívesen hallgatnak.