Anyósom, az puff, mindjárt eldobta magát. Igaz, löktem is rajta.
[…] moziban beszélget két moly. Vége van a filmnek, azt mondja egyik moly a másiknak: nem tudom, valahogy a könyv jobb volt…
Éljen és virágozzék… a cseresznye Éljen a megbonthatatlan… konzerv! Éljen a … nemzetközi gyors! Éljen … az éljen. Éljen … a jég hátán is meg! Éljen… az omnibusz tetején! Éljen… a házasélet!
Addig kommunistáztok, amíg elérkeztek a saját szüleitekhez.
A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
Akkó má` jobb a kocsma, me` oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
Inkább az orrom legyen borvirágos, mint a fogam vízköves!
Akinek nem inge, az ne vegye magára. De akinek inge, az végre öltözködjön már föl!
– Te képzeld, a feleségem krumplipürét akart csinálni a rántott húshoz, de amikor kiment a kamrába krumpliért, összeesett, és meghalt.
– S te, mit csináltál?
– Há` rizst.
Három dolgot csinálok nagyon jól: a munkámat, a hülyeségeket és a gyerekeket.
A milliomosnak olyan szerencséje van, hogy közelről láthatja a haszonlesést.
Vannak párok, akik olyanok, mintha részegen rendelték volna egymást a neten.
Nem értette a családom, miért akarok én festő lenni. Hiszen már van fényképezőgép, mondták. Ennyit értettek belőle.
Minden magyar hungarikum, minden ember a világörökség része, rá fogsz itt jönni erre hamar.
Tripperem van, de a kolera miatt nem vettem eddig észre.
Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!