Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!
Ha az alkohol akadályoz a munkában, hagyd abba a munkát!
Az ostobaság Isten egyik adománya ugyan, de ettől még nem szerencsés visszaélni vele.
Fellini azt mondta nekem, azért választott engem a Casanova címszerepére, mert olyan szemeim vannak, mint valakinek, aki állandóan masztu*bál. Na, mondom, ezt meg honnan tudja?
Az utolsó húsz percben bemutatott védekezésünk is oktatófilmbe illett volna… Kevésbé mívesen fogalmazva: bekkeltünk, mint az állat. Gullitnak úgy becsúsztam, hogy az én hátam fájdult meg – rám járt a Ruud…
Ballagásra új telefont kaptam, ami amúgy is kellett volna, meg néhány apróságot. Ékszert, pénzt, ilyesmit. A Ferrarimat elfelejtették elhozni. Spórolós banda.
– Még mindig ki vagy akadva, amiért nem jöttem el a ballagásodra? Mondtam már neked, hogy ütköztek a programjaim!
– Nem – válaszolom semleges hangon. – Meg sem hívtalak a ballagásomra.
Ne aggódj, ha nehézségeid akadtak a matematikával! Biztosíthatlak, hogy az én nehézségeim még a tieidnél is nagyobbak.
A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.
A gravitáció nem hibáztatható azért, hogy az emberek szerelembe esnek.
Amikor elment a kedvem a politikai újságírástól, és úgy döntöttem, hogy szavahihetőbb kuncsaftok után nézek, rengeteg mágussal és ufólátóval hozott össze a sors. Akkor végre úgy éreztem, független vagyok, mert a „Nulladik típusú találkozásokat” egy napon támadta a Magyar Fórum, a Beszélő és a Népszabadság. Aztán a Magyar Tudományos Akadémia szinte egy időben átkozott ki egy alföldi református lelkésszel. Napról napra éreztem, ahogy egyre függetlenebb leszek.
Ameddig lehet, óvom azt a káprázatomat, hogy a nők önmagamért szeretnek.
A halottak nagyon jó helyen lehetnek. Legalábbis évezredek óta még egyetlenegy se kéredzkedett vissza.
Mióta a matematikusok megtámadták a relativitás-elméletet, azóta én magam sem értem.
Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.
Kedves Utókor!
Ha nem lettetek igazságosabbak, békeszeretőbbek és általában véve értelmesebbek, mint amilyenek mi vagyunk (voltunk) – no, akkor vigyen el benneteket az ördög.
Nem mondom, hogy a futball öl, butít és nyomorba dönt, de hogy miatta maradtam vissza a fejlődésben, az biztos.
[…] Mikor káromkodhatok?
– Amikor focit nézel velem.