Mindig lenyűgöztek Tom Platz hihetetlen combjai, és brutális lábedzései. Emlékszem a videókra, amin számtalan ismétlést megcsinált 400-500 fonttal, szinte teljesen kinyírva magát a végére. Mivel jómagam is kedvelem a nagy súlyos guggolásokat, a lábaim a legfejlettebb részeim közé tartoznak.
Ha visszaemlékszünk, Frank Zane és Arnold Schwarzenegger is a vákuum pózzal értek a csúcsra. Úgy gondoltam, ha hozzájuk hasonló megjelenést szeretnék elérni, akkor úgy is kell edzenem, mint ezek a legendák. Mindig is sokat gyakoroltam a vákuum pózt, és próbáltam beilleszteni a pózolási rutinomba. Semmi sem tűnik keskenyebbnek, mint egy vákumos derék. Ez tényleg az, ami visszahozza a klasszikus megjelenést.
(Muscle & Fitness UK, 2018. január)
Híres testépítők idézetei
Sosem voltam igazán nagy híve a hasizomgyakorlatoknak. Úgy vélem más gyakorlatok közben kellőképpen dolgozik ez a területet, mivel jelentős szerepe van a test stabilizálásában. Ráadásul ha súlyokat is használsz a hasazáshoz, csak derekadat szélesíted vele.
(Muscle & Fitness UK, 2018. január)
Sráckoromban a kedvenc tévésorozatom A hihetetlen Hulk volt Lou Ferrigno főszereplésével. Csodáltam az izmait, és ing nélkül, behajtott karral és magasra emelt ököllel pózoltam a tévé előtt, a testépítők bicepszmutogatását utánozva.
Spotunk egyik szépsége, mikor az izomrostok mint sebek feltűnnek a bőrön keresztül. Megmutatják a lelki erőd és a karaktered.
Egyetértek azzal, amit egyszer hallottam: az a különbség a testépítő és közted, hogy a testépítőt nem érdekli, hogy te nem vagy izmos. Az átlagember szereti kritizálni a testépítőket, akiket viszont ez nem érdekel.
Biztos, hogy a testépítésnek valamilyen szinten életem végéig a részese leszek.
Ha a doppingesetek számát sportáganként összevetjük, a testépítés, amelyet szeretnek megbélyegezni, igencsak hátul kullog a sorban. Az edzőtermekben széttárt karokkal közlekedő strandbajnokok miatt akasztanak sztereotípiákat a versenysportra.
Engem a negatív kritikák egyáltalán nem zavarnak, mert nagyjából el tudom helyezni magam, és tudom, hogy mit csinálok, próbálok olyan tempóban haladni, hogy hosszú életem legyen. Utóbbit azért emelem ki, mert olyan kritikák is értek, hogy biztos azt sem tudom, mit csinálok magammal. Pedig igenis tudom, és biztos, hogy nem én hozom meg a legnagyobb áldozatot. Sőt sokkal kevesebb áldozatot kell hoznom másoknál.
A testépítés egy nagyon önző sport, sok időt elvesz, hogy nem vagy otthon, sokat foglalkozol magaddal már csak a táplálkozás miatt is. Az ember kicsit be tud gubózni, amikor versenyidőszak van, és ilyenkor kevesebbet foglalkozik azokkal, akik közel állnak hozzá, pedig ez sohasem egészséges.
Ronnie egy gladiátor! Amikor azt mondja, hogy csak azt bánta meg, hogy 800 fontba kettőt guggolt és nem négyet, azért nem értik az emberek, mert arra külön születni kell, hogy valaki ilyen mentalitással rendelkezzen. Én elhiszem Ronnie-nak, hogy csak tényleg ennyit bánt meg.
Én 1966-ban versenyeztem először nemzetközi szinten. Akkoriban a legtöbb testépítősztár, akikről a magazinokban olvastam, Kaliforniában élt és ott is edzett. Az első nagy nemzetközi győzelmemre 1967-ig kellett várnom, amikor sikerült legyőznöm a Nemzetközi Amatőr Testépítő Szövetség (NABBA) Mr. Univerzum versenyén Dennis Tinerinót, ám ez csupán azt jelentette, hogy most már versenybe szállhatok az akkori nagyágyúkkal.
Emlékszem, mennyire hihetetlen volt számomra, amikor 1967-ben végre személyesen is találkozhattam Reg Parkkal. Szinte megszólalni sem tudtam az ámulattól. Részint azért csodáltam, mert nagydarab férfi volt, nagyon izmos, és fizikuma erőt sugárzott. Kezdőként eltökéltem, hogy az övéhez hasonló testet akarok; pontosan azt az izomtömeget és -sűrűséget, melyeket az ő fotóin láttam – nagy volt, kemény, egyszóval valódi Herkules.
Egyike vagyok a „nagy evő” testépítőknek. A szezonon kívül a súlyom 136 kiló 8% testzsír mellett. Ilyenkor 8-12 alkalommal eszek, még éjjel is. Próbálok egy meghatározott tápanyag lebontás szerint enni: 3-400 g fehérje, 1000-1400 g szénhidrát. Igyekszem szigorúan étkezni, ami nehéz ilyen sok utazás mellett, de én igen fegyelmezett vagyok.
A folyamatos fejlődéshez komoly kreativitásra van szükség. Ne félj új dolgokat kipróbálni az edzőteremben! Különösen akkor, ha már régóta ugyanazokat a módszereket alkalmazod az edzéseiden, és a tükörben látott kép alapján nem tűnsz nagyobbnak vagy jobbnak, mint egy évvel, két évvel vagy 10 évvel ezelőtt!
Az, hogy átnyújtanak neked egy első díjat, még nem jelenti, hogy te vagy a legjobb. Nem hagyhatom, hogy ilyen tévképzetek hajtsák az egómat. Ebben a sportban az embernek rengeteg elvárásnak kell megfelelnie, így nagyon fontos, hogy kontrollálni tudjam, miként hat rám a győzelem vagy a vereség. Igyekszem mindig érzelmileg kiegyensúlyozott maradni. Hálásnak és motiváltnak érzem magam, akármilyen eredményt érek is el.
Tudjátok miért rímel a koksz és a boksz? Mert a koksz beüt, mint a boksz. De ha rászoksz, kiüt és padlót fogsz.
A testépítés szépsége szerintem abban rejlik, hogy az anatómiai izomzat minden irányból fel legyen építve.
Amikor a bátyámat elvitték katonának, rám hagyott egy doboz Sportrobit, a korszak csúcskategóriás, egyben egyetlen Magyarországon elérhető táplálékkiegészítőjét. Így végérvényesen kikötöttem a testépítésnél.
Amikor 1962-ben elkezdtem súlyzózni, anyám ezt ismételgetve fakadt sírva: „Hol rontottam el? A fiam olajozott testű férfiak képét teszi ki a falra, pedig minden barátjának lányok fotóival van tele a szobája!”
