Tavasz. Azt a képességet jelképezi, hogy ha valami összenyomódott, megnyúlt vagy megcsavarodott, még visszanyerheti eredeti alakját.
Természet idézetek
A növények nedvei már zokognak a földben,
és holnap rettentőt kiált a tavasz.
Bimbó-fejtő szép tavasz!
Mint kis gyermek, olyan az:
A mogorva tél után
Fürge, tiszta, friss, vidám!
Jöjj, szép tavasz, jöjj, tünde, enyhe lég!
A felhő kebliből, míg zene kél,
És rózsaszirmok árnyas fátyla rejt,
Ereszkedj hát a földjeinkre le.
A tavasz a merészség és a kísérletezés ideje, ahogy az erdei állatokon is láthatjuk, amelyek először repülnek ki a fészkükből, vagy ugrándoznak távolabb az anyjuktól. Ebben az évszakban minden felgyorsul, és mindenki magából tudja a lehető legtöbbet kihozni.
A tavasz szaga: a régi élet rothad, az új élet rügyezni kezd. Az egyik nélkül a másik sem létezik.
A természet jelmondata: légy mozgásban, vagy pusztulj! Nincs középút, nincs kompromisszum, és nincs kivétel.
A földrengések azon kiszámíthatatlan természeti jelenségek közé tartoznak, amelyek rámutatnak az emberi élet mulandóságára ezen a bolygón. A Föld éppoly gyorsan képes eltüntetni bennünket, mint ahogy mi söprünk le pár motzsaszemet az asztalunkról.
A természet olyan lenyűgöző, annyira tiszteletet parancsoló, hogy az ember egészen kicsinek érzi magát mellette – és megérti, hogy önmaga nem több, mint átmeneti vendég ezen a bolygón.
A természet kegyetlen. Az élet elpusztítja az életet egy halálos küzdelemben.
A növénynek gyökere is van, nemcsak virága. És ha a földben lévő gyökerek elpusztulnak, akkor vége a szép nagy virágoknak is.
Ha minden rovar eltűnne a föld felszínéről, ötven éven belül minden élet elpusztulna a Földön. Ha minden ember eltűnne a föld felszínéről, ötven éven belül minden életforma felvirágozna.
Fölemelt karral álltam
az ég alatt és
teli volt a rét
csillaggal és katicabogárral!
A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.
Azt mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.
Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.
Nyáron a nap hosszú, és mélyen az éjszakába nyúlik, de télen nem. Télen a nap rövid, mint egy futó szellő, kevés a fény, napközben is elszürkül és kialszik.
Semmi keresnivalónk a természet fölött. Benne, vele együtt kellene élnünk.
