Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust.
Áll tétován az ingatag tömeg,
s hová az ár sodorja, arra megy.
A szerelem egy nemes párt
földi üdvben egyesít,
ám fölséges égi nektárt
csak hármasban ad nekik.
Ajánld az Uristennek a lelked!
Mért vennél még magadra terhet?
Érte nyitom csak
az ablakomat,
a házból is érte
lépek ki csak.
Mindannyiunkat az a hely formál, ahol felnőttünk, azok az emberek, akik szeretnek bennünket, vagy akiknek hatalma van felettünk, és azok a dolgok, amelyeket felcseperedve újra meg újra hallunk.
A legtöbb divatos házasságban a szerelem tüze lassanként szeretetté csendesedik. Miután a kapcsolat szentesíttetett, az eskük elhangzottak, és az esküvői torták jóízűen elfogyasztásra kerültek, a szenvedélyes pillantások jogot nyernek arra, hogy átadják helyüket a barátságos tekinteteknek, és az egykor hevesen verő szívek is kényelmesebb, kellemesebb ütemre lassulnak.
Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted
S magával, repítse az éjbe a szívedet.
Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek,
Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek.
A szerelem és a kételkedés sohasem voltak felületes ismerősök.
Ahol szerelem van, ott bizalomnak is kell lennie.
A hazugság olyan, mint a rák. Elég egyetlenegy sejt, ami a hazugságtól rákos, és visszatarthatatlanul szétlappang lassan-lassan a szervezetben a rohadás. A szerelemben pedig a hazugság a rohadás. A visszafordíthatatlan.
A szerelem, még ha vereséggel végződik is, valamiféle becsületet ad; de szerelem nélkül nincs semmilyen becsületed.
Szerelem! Hisz ez minden! Hisz ez a gyémánt, szűzi kincs a szerelem! (…) Némelyik férfi kész odaadni az életét is, kész a halába menni, hogy kiérdemelje ezt a szerelmet!
Az emberek szeretik azt hinni, hogy a szerelem úgy van, mint a filmeken. Sajna, nagyon nem úgy van. Még a diznis hepiendek után sincs fenékig tejfel.
A szerelem olyan, mint a lottó ötös. Azt hiszed, megoldja minden gondodat, pedig sokszor csak elfelejteti, hogy mi az igazán fontos.
Meglátni a fényt egy nő szemében,
Megismerni önmagad lelke tükrében,
Oly érzés ez, mit leírni nem lehet,
Csak vágyni rá, hogy kitöltse életed.
Azóta végezheti dolgát nap, hold és mind a csillag, én nem tudom, nappal van-e vagy éjszaka, és az egész világ elsüllyedt számomra.
Élet koronája, nyugtot nem ismerő
boldogság vagy te, szerelem.
A magány ellentétpárja (…) nem az, hogy nem vagy egyedül. Hanem a meghitt közelség.
