A demokrácia elméletben csodás, de a gyakorlatban tévedés.
A politika olyan komoly tudomány vagy művészet, vagy a kettő egyvelege, amelyben nem szabad gyors véleményt alkotni. Nem foglalkoztam vele, nem is tanultam, nem is érdekelt soha, amennyit beszélgettem politikusokkal akár itthon, akár külföldön, arra jutottam, hogy ez egy másik műfaj. Amint ezt megértettem, még inkább távolodik az a gondolat, hogy ez egyáltalán érdekelhet-e. Egyszerűen egy teljesen más világ. A politikai karrier építése és fenntartása valójában komoly, kemény munka, és valljuk be, nem kevés színészi, előadói képességet is igényel.
A politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak.
Annyi a különbség köztem és a többi jelölt között, hogy őszintébb vagyok és szebbek a nőim.
A politikai korrektség az ország egyik legnagyobb problémája. Sokan támadnak, nekem pedig egyszerűen nincs időm polkorrektnek lennem. Igazság szerint az országnak sem nagyon, mert éppen nagy bajban van. Veszítünk Kínával szemben és Mexikóval szemben is a gazdaságban és a határon egyaránt. Őszintén szólva, amit mondok…van amikor vicc, van amikor elszórakozunk rajta, de amit mondtam, azt megmondtam.
A politikusok csak a szűk, rövidtávú érdekeket látják. Ebből pedig mindig az jön ki, hogy nekem mihez van jogom, a másiknak meg nincs ugyanahhoz.
Engem soha nem érdekelt a politika. Sem a politikusok. Nálam mindig a futball volt az első, mindig csak erre és a családomra gondoltam. És soha nem ártottam bele magam semmibe.
Ha valamely kormányszék a sajtószabadságot eltörli, cselekedeteit a közönséges ítélet alá ereszteni fél, s aki ettől fél, annak cselekedetei igazságtalanok.
Gorbacsovot egész életemben bálványoztam azért, mert volt bátorsága lerombolni azt a politikai rendszert, amelyben felnőtt.
A háború a politika folytatása más eszközökkel.
Merészség a politikában csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, enélkül mindig kocka, mely többnyire vakra fordul.
Vajon vannak-e még a mai magyar politikai életben, de egyáltalán a közéletben olyanok, akik bűntelenül és tisztán akarnának élni, akik meggondolják tetteik helyességét és következményeit, akik nem szeretnének részesévé válni az elhibázott rendszerváltás bűneinek és tévedéseinek?
Csak azok a politikai projektek nevezhetők igaznak, amelyekről bebizonyosodhat, hogy hamisak. A szereplőknek feltételezniük kell, hogy bebizonyosodhat: hibáztak. És létezhetnek állítások – például ellenzéki pártok és mozgalmak részéről -, amelyek azt üzenik, hogy a projekt egész egyszerűen rossz. Ez az ellenzék kötelessége, mindenekelőtt az ellenzéki sajtóé. Ha nincs senki, se intézmény, se mozgalom, se sajtó, amely kimondaná, hogy az, ami folyik, az rossz, és más projektek ennél jobbak, vagy igazán jók lennének, akkor nem beszélhetünk modern politikáról, modern államról és semmiképpen nem beszélhetünk demokráciáról.
A politikusnak minden pártban vannak ellenfelei. Ellenségei csak a saját pártjában.
A kormányzatok jelentéktelennek tűnő okok miatt emelkednek és buknak.
A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.
Szövetség: a nemzetközi politikában két tolvaj uniója, akik a kezüket olyan mélyre dugták egymás zsebébe, hogy külön-külön már nem tudnának egy harmadikat kizsebelni.
Milyen csodálatos dolog egy könyv! Csak ül, ül a polcon, és nem látszik rajta semmi, egy szót sem szól. Azután az ember kinyitja, és még mindig nem tud semmit, mert az ősnyomtatványoknak nincsen címlapjuk. Azután az ember megnézi hátul a kolofont, és akkor látja, hogy egy Caxton van a kezében, egy főherceg, egy pápa! Van-e ember, aki ilyen tökéletességre tudja vinni a diszkréciót?
Donald Trump, Joe Biden, Volodimir Olekszandrovics Zelenszkij
