Talán túl liberális és demokratikus voltam Jelcin irányába. Elküldhettem volna nagykövetnek Nagy-Britanniába vagy talán egy volt brit gyarmatra.
Jelcin nem Jézus Krisztus – nem ő az, akinek számot kell adnom magamról.
Kiállni a demokratikus elvek és a jogállamiság mellett, kizárni a hatalom bitorlása vagy a meggondolatlan tettek minden lehetőségét, ez az, amiért a társadalomnak és az államnak felelősséget kell vállalnia. Hiszem, hogy Oroszország demokratikus fejlődése az egyetlen és helyes út, mert csak ezen az úton léphet előre országunk és oldhat meg minden problémát.
Amikor egy párt azt mondja, hogy „nekem ennyi és ennyi szavazóm van”, akkor az mit jelent? Elmentek hozzá rabszolgának, oda vannak láncolva? Rájuk szavaznak, mert nincs más.
Ha egy diktátor hisz egy elméletben, akkor szinte lehetetlen megváltoztatni az ország politikáját, még akkor is, ha az az elmélet csődöt mond, mert senki nem mer nemet mondani a diktátornak. Egy demokráciában viszont nagyon könnyű valami mást kipróbálni, ha egy elmélet nem működik.
A politika folyton változik, számomra bizonyos szempontból áttekinthetetlen, érthetetlen és érdektelen.
Az emberi intellektus elsorvasztása, és az önmagáról kialakított kép befolyásolása leghatékonyabban dogmák elfogadtatásával érhető el. Más információval szemben a dogma mindig hevesen védi magát, visszaver minden, szűk és merev nézeteinek ellentmondó véleményt. A dogmák biztonságérzetet nyújtanak, másrészt eszközt a hatalom fenntartásához. Az emberiség hajlamos a végletekig görcsösen kapaszkodni mindkettőbe. A dogmák végtelenül sok formát felvehetnek. Ha eléred, hogy a különböző embercsoportok egymással ellentétes dogmákhoz ragaszkodjanak, akkor nagyon könnyen tudsz közöttük konfliktust kelteni, és az „oszd meg és uralkodj” elve alapján játszva fenntarthatod uralmadat felettük. A manipulátor számára a júdaizmus éppoly hasznos, mint a kereszténység és az iszlám; a politikai „bal” éppoly fontos, mint a „jobb”.
Egy kivételes politikus erélyes emberként négy jellemvonással rendelkezik: szerény a viselkedésében, tisztelettudó az idősek szolgálatában, nagyvonalú az emberek élelmezésében, és lojális a parancsok osztogatásában.
Gyötrelem számomra az olyan nő, aki beleavatkozik a politikába. Végleg elviselhetetlen azonban, ha a katonai kérdésekbe szól bele!
Egy politikus legfontosabb képessége az, hogy egyik síkon gondolkozzék és egy másik síkon beszéljen.
Azt nem tartom politikai műsornak, hogy ül két vagy három úgynevezett politikus egy stúdióban, és az egyébként már unalomig ismert érveiket elkezdik egymás fejéhez vagdalni.
Ami a parlamentben folyik, azt nem igazán politikának tartom, hanem cirkusznak. Politikának azt tartom, hogyha apró változásokat a kisemberek érdekében és a kisemberekkel együtt végre lehet hajtani.
Volt jó néhány párttag a televízióban, akik elég nagyszájúak voltak, de azok, akik akkor nagyszájúak voltak vagy elöl álltak, azok érdekes módon most is ott vannak, csak épp a másik oldalon. Én nem értettem akkor sem őket, most meg aztán végképp nem értem.
Nem tudom, mi a struktúrája ennek a mai világnak. Mert az egy elég érthető struktúra, hogy állnak előtted géppisztollyal, és te a másik oldalon vagy. De most? Nemcsak nálunk, hanem az egész világban. Hogy lehet elérni azt, hogy a hülye ember saját maga ellen döntsön? Mi a trükkje? Már nem tudom, melyik afrikai országban történt. Diktátor volt, jöttek a demokratikus választások. Megjegyeztem, hogy mi volt a plakátra írva, amit a diktátor hívei ragasztottak ki: „Az apámat is ő ölte meg, az anyámat is ő ölte meg, én mégis rá szavazok.” Hogy van ez? Az ember mindig hülye volt, tudom.
Politizáló hadseregben nincs fegyelem. Amelyik állam hadserege politizál, az az állam halálra van ítélve.
Végeredményben most már rendelkezünk egy kialakult és minden megpróbáltatást kibíró szocialista állammal, amelynek szilárdságát megirigyelhetné bármely nemzeti állam a világ bármely részén.
Az írók azt gondolják, hogy ők politikával nem foglalkoznak. Az ember írt valami szépet, és kész…de ott vannak a kártékony gondolatok, amelyek megmérgezik az ifjúság tudatát.
Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető címet – pártag. Esküszünk neked Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat.
Ha felbomlik a nézetek egysége – felbomlik a párt is. A párt nem fecsegő egyének halmaza, hanem a vezetők szervezete, olyan erőd, amelynek kapui csak az arra méltók, a kipróbált harcosok előtt nyílnak meg.
A politika olyan, akár a póker. A tét gazdát cserél, de soha nem hagyja el az asztalt.
