Úgy gondolom, hogy tisztában kell lennünk önmagunkkal, erre alapozva, és ehhez mérten merni kell nagyot álmodni, majd meg is kell tenni mindent azért a vágyunkért, ha igazán szeretnénk.
Önismeret idézetek
Ne fecséreld el élted hátralevő részét másokról való képzelgésekben, hacsak ezeket valami közhasznú célra nem vonatkoztatod. Bizony mondom, más kötelességed látja kárát. Mert, ha azon töröd a fejed, mit is csinál ez és ez, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik? – minden ilyen megzavar és elvon téged saját vezérlő értelmed figyelmes szolgálatától. Zárj ki tehát gondolataid köréből minden ötletszerűt, minden hiábavalóságot, még inkább minden hiuságot és rosszindulatot.
Mindenkit arra biztatok, hogy keressen, kutasson, állandóan kérdezzen, vizsgáljon meg mindent, kalapáccsal üssön rá, hogy az az eszme, filozófia, amelybe beleszületett, elég erős talajon áll-e, vizsgálja meg a gyümölcseit önmaga és mások életében: ad-e lelki békét, segíti-e a kibontakozást, erőt ad-e a nehéz helyzetekben, a szenvedés idején, szolgaságba taszít-e, magam körül forgok-e általa, vagy segít kinyílni mások felé.
Szelektálni kell, hogy a rengeteg könyv, film, hír, esemény közül mit hallgatok meg, mit nézek meg, mit engedek be a lelkem szentélyébe. Ahogy akármit nem eszek meg, különösen az olyan ételeket, melyektől már egyszer beteg lettem, ugyanúgy a negatív híreket, beszámolókat vagy emberek pánikolását sem engedem a közelembe.
Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Minél jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel – tehát minél kevésbé vagy jelen figyelő tudatosságként –, annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagy-e, vagy sem. Ha képtelen vagy átérezni az érzéseidet, ha elszigetelődtél tőlük, akkor végül tisztán fizikai szinten fogod megtapasztalni őket, testi probléma, illetve tünet formájában.










