Akaratotokat senki nem képes megtörni, ha ti nem egyeztek bele.
Önismeret idézetek
A valódi leállás nemcsak a drog vagy az alkohol abbahagyását jelenti, hanem valami sokkal többet. Ilyenkor a homályos szemüveg lekerül az emberről és elkezd tisztán látni. Érezni. Szembesülni azzal a sok szarral, amit beállt vámpírként elkövetett. Azért fogalmazok így, mert nagyon sok „ember” van, aki nem drogozik vagy nem szenvedélybeteg, de éppolyan vámpír, mint a beálltak. A vérszíváshoz, a másik kihasználásához nem kell drogozni. És ilyenkor nemcsak másoknak ártanak, hanem közben kőkemény öngyilkolás is folyik. Nemcsak testi ártás, hanem a gerincét, a méltóságát és az akármibe vetett hitét is feladja az ember. A narkó abbahagyása után ezeket is fontos visszaszerezni. Aki tudja, hogy mit jelent tisztán, gerinccel belenézni a másik szemébe, az újra át szeretné élni ezt az érzést.
Szóval, ez a valódi meló.
Emberek millióit kerüli el a siker, egyszerűen azért, mert hiányzik belőlük a fókusz ereje. Amikor az ember fókuszált állapotban van, az ilyen és hasonló kifejezések, mint a „nem tudom megtenni”, „megpróbálom”, „majd holnap megcsinálom” és a „talán” egyszerűen kiesnek a szótárából. Fókuszáltnak lenni valami olyat jelent, hogy „megteszem, vagy meghalok”, „addig folytatom, ameddig szükséges”. Amikor a pálya nehézre fordul, sokan elveszítik a fókuszukat, és feladják. Valami könnyebb tevékenység után néznek. És ami a legrosszabb, a legtöbben egyszerűen el sem indulnak, mert engedik, hogy a „megpróbálom” és a „holnap” szavak uralják a gondolkodásmódjukat.
Azt tanácsolom, hogy minden negatív gondolatot azonnal hessegess el magadtól, amikor felüti a ronda fejét. Szakítsd meg a sehova sem vezető belső párbeszédet önmagaddal, még mielőtt belekezdenél. Ez a legnagyobb ellenséged. Jöhetnek bármilyen külső ellenségek, pénzügyi válságok, jogi csatározások, az élet legnagyobb problémái, de mindezek nem hatnak rád, ha kordában tudod tartani a belső párbeszédedet. Amikor megpróbálják elterelni a figyelmemet vagy ijesztgetni olyasmikkel, mint „És ha rosszabbra fordul a piaci helyzet?”, vagy „És ha a bankok visszakövetelik a hiteleiket?”, vagy „És ha egyszerre minden kedvezőtlenül alakul?”, én csak annyit mondok: „Nem akarok erre gondolni.” A pokol legmélyebb bugyra az, amit magad kreálsz a saját elmédben. Sokkal rosszabb, mint bármi, amit mások alakítanak ki a te számodra. Ezért hát ne ragadj le a negatívumoknál, hanem arra gondolj, amit te akarsz elérni. Koncentrálj a célodra, és sose add fel.
Tudatában vagyok a halandóságomnak, de 87 évesen minden reggel ugyanolyan vággyal ébredek, hogy új kalandokat fedezzek fel. A kor soha nem akadály, ha szenvedélyt találunk abban, amit csinálunk. A titok a kíváncsiságban rejlik, a folyamatos tanulásban és abban, hogy nem engedjük, hogy az időtől való félelem megfosszon minket az élet örömétől. Minden nap egy lehetőség arra, hogy alkossunk, nevessünk, és bebizonyítsuk, hogy soha nem késő lelkesedéssel haladni előre.
Az egyetlen esély, hogy mindenki egyedül keresi a megoldást. Újra kell gondolnunk egyszerűen mindent. Boldogtalanul vagy boldogan üzenem annak, aki ezt olvassa: irgalmatlanul nagy teher vár mindenkire. Újra kell gondolni a viszonyát az esztétikumhoz, a történelemhez, a szerelemhez, a napfelkeltéhez.
Korunk a vakság és a sebesség kora, mert ezek tudják a leghatásosabban megakadályozni, hogy gondolkozni tudj a saját kríziseden. Ha valakinek fontos, hogy még a halála előtt megértsen valamit a saját életéből – nem tudom, hányan vagyunk ilyenek – , akkor megtalálhatja a kérdésére a választ bárhol, akár az én regényemben is.
Hogyha akármi szemedbe kerül, gyorsan kihalászod;
mért nem gyógyítod, ha a lelked emészti a kórság?
Félig kész is a tett, bele kell csak kezdeni: légy bölcs:
vágj neki. Mert aki csak halogatja örökkön a józan
életmódot, aképp jár, mint a paraszt, ki folyamnál
várta, mikor folyik el; de örökké hömpölyög árja.
Akárki is vagyok, már nem vagyok azonos azzal a fiúval, aki elkezdte ezt az odüsszeiát, és az az ember sem vagyok, aki három hónappal ezelőtt bejelentette, hogy az odüsszeia véget ér. Olyan vagyok, mint egy teniszütő, amelyen négyszer kicseréltem a gripet, és hétszer húroztam már át. Akkor lehet még ugyanannak az ütőnek nevezni?











