A határidők mindig jót tesznek a kreativitásnak.
Nincs annál nagyobb ösztönzés, mint az a tudat, hogy mások hisznek bennünk.
Minden szakmában megvannak a kikezdhetetlen nagyságok (…). Az ember olyan úgysem tud lenni, még a közelébe se nagyon ér, de azért erre kell törekedni.
Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd.
Néhány ember inspirál minket, hogy merjünk álmodni. Egyesek viszont utálják, mikor nagy dolgokról álmodunk. Más álma a miénk is. Nem számít, hogy mi történik, sose hagyjátok abba az álmodozást!
Vannak dolgok, amelyekre nem szabad várni. Meg kell tenni, amíg meg lehet, mert ha elmúlt már az idő, visszahozni nem lehet.
Adj egy esélyt magadnak. Legalább egyet egy új életre, egy boldogabbra, olyanra, amiben a helyedet érzed. Mert addig, amíg nem ott vagy, ahol lenned kell, folyton boldogtalan leszel, és ha nem hallgatsz arra a késztetésre, ami azt ordítja, hogy tegyél már végre valamit, szépen meghalsz. Meghal a lelked, belehal a hitetlenségedbe, abba, hogy képtelen voltál elhinni magadról, hogy igenis többre vagy képes annál, mint amiben épp vagy. Ha nem tesz boldoggá az életed, tervezz újra, találd meg azt a valamit, amiért bármikor boldogan felkelsz. Töröld el a korlátokat, nincs rájuk szükség. Vagy hagyd meg őket, és élj örökre rabként.
Nem elég olyan jónak lenned, mint a többi ember, jobbnak kell lenned (…) újra meg újra, éjjel-nappal.
A leglehetetlenebb dolgoknak is neki kell vágni néha, mert ezekből származnak az ember legcsodálatosabb élményei.
Minden lánynak, aki valamilyen problémával küzd, legyen az étkezési zavar vagy depresszió, azt üzenem: az életnek igenis van értelme, bármin túljuthattok!
Az utálatosok azt mondják majd, amit akarnak, de a gyűlölet sose állítson meg abban, hogy kövesd az álmaidat!
Tedd láthatóvá azt, ami nélküled minden bizonnyal nem lenne látható.
Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed.
Akarnod kell énekelni, még ha csak a raktárba hívnak is fellépni. Énekelned kell bárkinek, aki ott van, hogy téged hallgasson, beleértve saját magad is. Volt, hogy a szobanövényeimnek adtam elő beszédet, mikor senki más nem volt ott, hogy hallgasson. Írnod kell, még ha nincs is senki, aki kiadná a könyved. Érted? Mert ez az, ami neked rendeltetett! Azt teszed, amit tenned kell. Valamit építened kell, valamit alkotnod kell. Senki sem fogja ezüsttálcán átnyújtani neked, mondván: „Itt a megvalósult álmod.” Nem! Ez nehéz! Igen, nehéz! Igen, bonyolult! Így van. És ezért éri meg!
Már mindannyian tapasztaltuk, amikor valamiért küzdöttünk, és tudtuk, hogy lehetséges, és megtettünk mindent, ami szükséges volt, hogy valóra váljon. Felvállaltuk, hogy megvalósítsuk. Más emberek nem érthették. Egy csomó ember nem hitt benne. Megbélyegeztek és kritizáltak. Voltak, akik szembeszálltak veled, de te folytattad tovább. Nehéz volt és kemény. Bonyolult volt. De neked megérte, és végül eljutottál arra a szintre, hogy már tudod, senki sem állíthat meg. Az utamat járom. A saját utamat járom!
Az egyik legijesztőbb felismerés az életben az, hogy magadat csak te tudod megmenteni.
A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.
