63 idézet
Elgondolkodtál már azon, miért iszik a macskád szívesebben a poharadból – vagy bárhonnan, csak nem az étele mellé tett vizestálból? A macskák ösztönösen a döglött zsákmányuktól távol eső vízforrást választanak, mert a természetben a tetem baktériumokkal fertőzheti meg az ivóvizüket.
A kiscicáknak a gyerekekhez hasonlóan még képzeletbeli barátaik is lehetnek, és nagy lelkesedéssel vetik bele magukat ebbe a fantáziajátékba.
A legújabb kutatások kimutatták, hogy a macska és az ember feromonjai igen hasonló összetételűek. Ez lehet az egyik oka annak, hogy miért alakul ki sokszor olyan erős ragaszkodás macska és ember között.
A dagasztás nyugtatólag hat a macskákra. Ez a szokásuk még szoptatós korukban alakul ki, amikor a kiscica a mancsával ütemesen tolja-húzza az anyja emlőit, egyrészt azért, hogy a mama bőre ne érjen a cica orrához, másrészt pedig hogy serkentse a tej áramlását. A macska agyában ettől fogva örökre kellemes érzések társulnak a dagasztáshoz. A dorombolással pedig nemcsak az elégedettségüket fejezik ki, hanem így próbálják magukat megnyugtatni, ha stressz éri őket.
A macskák gyakran túlzásba viszik az egyébként önmaguk megnyugtatását szolgáló mosakodást (vagy rágják és húzgálják a saját szőrüket). Ez egyike annak a számos pótcselekvésnek, amelyhez a macskák akkor folyamodnak, ha ismétlődő vagy folyamatos stresszt élnek át, tehetetlenség (szeretném, de nem tehetem) vagy belső konfliktus (két, egymást kölcsönös kizáró dolgot szeretnék) miatt.
A macska ugyanis titokzatos teremtmény, s közelebb áll azokhoz a különös dolgokhoz, melyek az ember előtt örökre rejtve maradnak. Az antik Aigyptos lelke él benne; Meroé és Ophir rég elfeledett városaiból származó mesék őrzője. Rokonságban áll a dzsungel uraival, örököse Afrika ősrégi, baljóslatú titkainak. A Sphinx unokatestvére, érti nyelvét, mégis sokkal ősibb nála és emlékszik arra is, amit az már rég elfeledett.
A környékbeli macskamamák előszeretettel használják a mi alagsori helyiségünket szülészeti klinikának.
Az én mennyországom, már ha mennyország létezik, ott van, ahol a kutyáim és a macskáim között lehetek.
A macskák mint a szabadság, a misztikum és az elegancia jelképei, gyakran ihletői voltak a festőknek és a szobrászoknak. Számos helyi alkotásban felfedezhetők, így szoros, akár szimbolikus kötelékek is kialakultak.
Van macskád? Vagy vannak macskáitok? Ők aztán alszanak, barátom. Akár napi 20 órát is tudnak aludni, és gyönyörűen néznek ki. Tudják, hogy nincs miért izgatni magunkat. Várják a következő adag kaját. Meg olykor-olykor kinyírnak egy-két kisebb valamit. Amikor kezdenek szétszakítani az erők, csak ránézek az egyik macskára, vagy többükre. 9 van belőlük. Csak nézem, ahogy alszanak, vagy félig alszanak, és megnyugszom. Az írás is a macskám. Az írás segít szembenézni a dolgokkal. Megnyugtat. Egy időre legalábbis. Aztán újra összekuszálódnak a drótjaim, és kezdhetem az egészet elölről. Nem értem azokat az írókat, akik felhagynak az írással. Utána hogy nyugszanak le?
az egyik legjobb dolog a macskában az,
hogy ha az ember rosszul érzi magát, nagyon rosszul,
és csak ránéz egy macskára, ahogy lazán, nyugodtan fekszik,
ahogy azt szokta,
az olyan, mintha leckét kapna abból, hogy kell túlélni az élet
viszontagságait, és
ha az ember egyszerre 5 macskát tud nézni, az
ötször olyan jó.
Daphne sosem értette a kutyákat. A macskákat csodálattal figyelte: a saját útjukat járják, függetlenek, ravaszok, és csak ritkán mutatják ki a szeretetüket, csak ha éppen el akarnak érni valamit. A kutyák ezzel szemben teljes mértékben követelik a figyelmet, és hanyatt feküdnének bármelyik járókelő előtt, aki megvakarná a hasukat. Így nem lehet kivívni valakinek a tiszteletét.
Isten összes teremtménye közül csupán egyet nem lehet korbáccsal engedelmességre kényszeríteni: a macskát. Ha az embert keresztezhetnénk a macskával, az az embernek javára válna, ám a macskán csak rontana.
Mindig éreztem némi hasonlóságot a macskákkal, a természet sorozatgyilkosaival.
(1.évad 1.rész)
Kezdem hinni, hogy a macskák őszinték – nem igaz, hogy a macska hamis, mert hízeleg. Dehogy hízeleg, akkor simul és dorombol, ha neki van kedve hozzá. Egyébként hívhatod, szólongathatod, mintha nem is hallaná, máshová néz. Neki esik jól a hasadon dorombolni, ha nincs kedve hozzá, otthagy. Persze azért szeret és ragaszkodik, csak éppen nem hajlandó tettetni magát, egy csöppet sem udvarias. A kutya már inkább idomítható, de a macska csak félig domesztikált autonóm lény, még a szobacicusok is őriznek valamit a macskaságból.
Nincs annál jobb, természetesebb dolog, mint mikor egy macska dorombol a hasadon.
Kizárt, hogy egy alvó macskát nézve feszültnek érezd magad.
A macskák okosabbak a kutyáknál. A kutyákkal ellentétben nem tudsz rávenni nyolc macskát, hogy elhúzzon egy szánt.
