Daphne sosem értette a kutyákat. A macskákat csodálattal figyelte: a saját útjukat járják, függetlenek, ravaszok, és csak ritkán mutatják ki a szeretetüket, csak ha éppen el akarnak érni valamit. A kutyák ezzel szemben teljes mértékben követelik a figyelmet, és hanyatt feküdnének bármelyik járókelő előtt, aki megvakarná a hasukat. Így nem lehet kivívni valakinek a tiszteletét.
Macskás idézetek
Kezdem hinni, hogy a macskák őszinték – nem igaz, hogy a macska hamis, mert hízeleg. Dehogy hízeleg, akkor simul és dorombol, ha neki van kedve hozzá. Egyébként hívhatod, szólongathatod, mintha nem is hallaná, máshová néz. Neki esik jól a hasadon dorombolni, ha nincs kedve hozzá, otthagy. Persze azért szeret és ragaszkodik, csak éppen nem hajlandó tettetni magát, egy csöppet sem udvarias. A kutya már inkább idomítható, de a macska csak félig domesztikált autonóm lény, még a szobacicusok is őriznek valamit a macskaságból.
Egy szundikáló kiscica a tökéletes szépség megtestesülése.
Kizárt, hogy egy alvó macskát nézve feszültnek érezd magad.
A macskák okosabbak a kutyáknál. A kutyákkal ellentétben nem tudsz rávenni nyolc macskát, hogy elhúzzon egy szánt.
Ahhoz, hogy reális képünk legyen arról, valójában milyen fontosak vagyunk, szükségünk van egy kutyára, amelyik imád és egy macskára, amelyik lenéz bennünket.
A macskák hallószerve úgy lett felépítve, hogy az emberi hang, behatolván az egyik fülön, zavartalanul távozhasson a másikon.
Nincs otthon a macska, cincognak az egerek.
A macska a magányos nők mentsége arra, hogy magukban beszélhessenek.
Ha egy macska nyávog a lábadnál és felnéz rád, az élet mosolyog rád.
A számítógép olyan, mint egy macska: magányos emberek életét betöltő háziállat.







