Meséld el, milyen voltam, hogy éltem, hogy daloltam, segíts, hogy emlékezzem, kit szerettem? Mondd azt, hogy minden rendben, nincs baj, és nem kell félnem, s én majd behunyt szemmel emlékezem.
Túl minden álmon, túl az ismeretlenen, egy ajtót nyitottak neked és nekem. Hol két világ összeér, harangok kondulnak, a menny és pokol bennünk egybeolvadnak.
Mikor velem vagy, fenn vagyunk egész hajnalig, Mikor másutt vagy, nem is alszom, vagy csak alig. E kétféle álmatlanság Isten ajándéka, de mennyivel jobb az első mintsem a második!
Hogy minden voltál, ugye jól tudod És hogy semmim sem, ugye bűn az átok? Tied volt a kivánt és teljes Élet, Enyém száraz száj, éhség, harc és vércsepp.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én ugy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem – meghalok.