Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Kedvesemnek idézetek
Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Megőrized-e lángvirágom,
mit kezem szivedre tűz?
Heve: nyaram, s ő nyíló berkem:
gyomnyi fekete tűz.
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.
Ne engedd, hogy vágyakozva senyvedjek,
mint aki elfelejtett Téged.
TAVASZ virít, s száz rózsa nő
Orcádnak Édenében,
S szemed kerűletében
Május mosolygó napja jő.
Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Lehetek vicces, ha akarod, vagy komoly, okos, babonás, bátor vagy táncos lábú. Olyan, amilyet akarsz. Csak mondd ki, és teljesül a kívánságod.
Ha egyszer boldogtalan leszel a hegyek között, ha egyszer vissza kívánsz jönni, vár a Balaton, s mindig várlak én.
Ne emlékezz rám
holnap, gondolj rám kicsit
ma, ha kérhetem.
Soha nem leszel egyedül többé, esküszöm. Ahová te mész, megyek. Ha száguldasz, száguldok. Ha harcolsz, harcolok. És ha meghalnál nekem, Dominic Toretto, én is veled halok.
-Letty Ortiz
Halálos iramban 7. (2015)
Szeretve, szerettetve:
így vagy életem kedve.Nyugalmam jóban rosszban
nyugodjék te karodban.
Hirdesse minden, mennyire szeretlek;
föld, ég, virág, amire lépsz: a fű!
Egy pillanatra sem szabad feledned,
mert ez az érzés örökéletű.
Jóban csalódva, űzve rosszban,
szeretlek mindeneknél jobban.Sorsod, szűkmarkú sorsom jussa,
áldassék, mert enyémmel futja.
A drog semmi ahhoz a függőséghez képest, amit irántad érzek.
Valami szépet egy tán-senkinek,
Szerelmeset, jót üzenni szeretnék,
Csak hálából, mert Érted vagyok kedves,
Csalárdul is hű, csókhoz, szerelemhez.
Esős július havában
Némán, mint az éj az árnyban,
Halkan, mint az árny az éjben,
úgy jössz lopva, észrevétlen.
Az éjben, mikor az esőverte falevelek sírnak a szélben, az én suttogásom hallod az ágyon, és a nyitott ablakon át a villám fényében az én kacagásom villan be hozzád.