Csak azok fejlődnek, akik szüntelenül gyakorolnak.
A harcos útja az, hogy általa kifejeződjék az isteni szeretet, olyan szellem, amely magához ölel és védelmez mindent, ami létezik.
Az igazi harcos azért legyőzhetetlen, mert nem bocsátkozik küzdelembe. A „vereség” a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti.
Az igazi harcos mindig három fegyverrel rendelkezik: a békesség ragyogó kardjával; a bátorság, bölcsesség és barátság tükrével; valamint a felvilágosodás értékes drágakövével.
Azoknak az időknek az edzésmódszerei meglehetősen különböztek a maiaktól. Egy módszer, amire különösen jól emlékszem, az volt, amikor Fukuda egymás után többször megdobott. Az első akalom után azonnal felpattantam, és kértem, magyarázza el, hogyan dobott. Ő csupán annyit mondott: „Támadj újra!” – majd újra megdobott. Szembeálltam vele, és megismételtem a kérdést. Fukuda ismét csak annyit mondott: „Gyerünk!” – majd ismét a földön találtam magamat. Végül rámkiáltott: „Azt hiszed, puszta magyarázatokból meg fogod tudni tanulni a jujutsut? Támadj újra!”. Ismét a tatamira kerültem. Ezzel a módszerrel megtanította, hogyan hajtsak végre egy dobást, annak megtapasztalásán keresztül, ahogyan elveszítem az egyensúlyom, és ahogyan megdobnak az adott technikával. Ha jól emlékszem, a technika, amit ily módon aznap nagyon gyorsan megtanultam, a sumi-gaeshi volt.
Mikor elkezdtem jujutsut tanulni, a tanítványok kevés jó tanácsot kaptak arra nézve, hogyan kerüljék el a rengeteg apróbb fájdalmat, ami a mindennapos kemény edzésekkel járt. Hajlamosak voltunk nagyon erőteljesen gyakorolni a technikákat; tagjainkat olyan szögekbe facsartuk, és izmainkat olyan helyezetekben használtuk, ami a normális, mindennapi életben nemigen jellemző. Ezért az edzések utáni napon gyakran annyira fájtak az ízületeim, hogy néha már az ágyból felkelés is problémát okozott, nemhogy a felállás ás a járás. Ezen kellemetlenségek ellenére folytattam a mindennapos edzést, egy alkalmat sem hagyva ki.
A K-1 az a sport, amivel kezdtem. Ez az én első szerelmem, és úgy gondolom, hogy sokkal vonzóbb a horvát rajongók számára, mint az MMA.
Mikor megérkeztem a UFC-be, királyként bántak velem.
Részben azért vagyok tehetséges bunyós, mert emberi bokszzsákként nőttem fel. Nem úgy érzem a fájdalmat, ahogy a legtöbb ember.
Hát, igazából mindenki világszínvonalú földharcos, amíg arcon nem csapják őket. Pontosan ezt szoktam csinálni ezekkel a földharcosokkal. Jól fejbe csapom őket, és annyit is ért a kicseszett fekete övük. Kiütéses győzelem az első körben.
Harc közben az érzékeim tompák. Voltaképpen nem érzem a fájdalmat.
A nőknek nem kellene az MMA-ban/UFC-ben versenyezniük, mert ez egy férfi sport. Rengeteg sport van, ahol a nők nőknek néznek ki – mint a tornában, a vízi sportokban, talán az atlétika pár területén. A nőknek nem kellene harcolniuk. Az MMA a férfiaké. Ez egy férfi sport.





