A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem.
Van egy kedves történetem: amikor Angliát bombázták, a színházban folytak az előadások. Bombázás alatt a színészek és a közönség levonultak az óvóhelyre, majd amikor véget ért, felmentek, és folytatódott az előadás. Ha a körülmények jelentéktelenek, hát jelentéktelenek.
A katonához jobban illik, hogy meghaljon a csatában, semmint futással meneküljön; ez nekem annyira meggyőződésem, hogy ha mostanság valaki lehetetlent ajánlana, s lehetővé tenné a választást, mégiscsak azt választanám, hogy jelen voltam legyen ama dicsőséges eseménynél, nem pedig, hogy minden tagom ép maradt volna, de ne mondhassam el, hogy e csata részese voltam.
A sebek a katonák arcán s mellén vezércsillagok, és másoknak utat mutatnak a dicsőség s a megérdemelt kitüntetés vágya felé!
Mindenképpen hinnem és bíznom kell valamiben, ami erőt tud adni, de a pályámnak voltak olyan pillanatai, melyeket nem lehet Istennel magyarázni. Például amikor Afrikába mentünk, felfüggesztették a háborút, mert az ott élők szerették volna látni Pelé játékát. Abbahagyták a háborút, szinte hihetetlen… Ezt kizárólag Istennel nem lehet megmagyarázni. Amikor befejeztük a meccset, folytatták a harcot.
Ideje találkozni, ideje beszélni. Ideje visszaállítani a területi integritást, igazságot szolgáltatni Ukrajnának. Máskülönben az orosz veszteségek olyan nagyok lesznek, hogy azt több generáció alatt sem heverik ki.
Az egyetlen félelmem az, hogy Európa egyik legnagyobb országát eltörlik a Föld színéről.
Készen állok a párbeszédre, de a kapitulációra nem.
A denacifikáció valójában népirtást, etnikai tisztogatást takar. A denacifikáció vegytiszta nácizmus, az ukrán nép elpusztítása.
Mit érdekel engem, hogy direkt támadják-e a civileket, a végeredmény ugyanaz!
Nem érheted el erőszakkal, hogy egy másik ország elnöke tudomásul vegyen bármit is.
Senki sem fog megtörni minket. Erősek vagyunk. Ukránok vagyunk.
Városainkat lerombolták, de mi a helyünkön maradunk (…) miközben az ellenség soraiban önbizalmukat veszítik, mi a szembeszállásból merített lelki erővel állunk ellen a bombázásoknak.
Ha NATO-tagok lennénk, el sem kezdődött volna ez a háború.
Háborúkkal és fegyverekkel nem tudtuk legyőzni a háborút. Ebben kudarcot vallottunk.
A vér és a pusztítás annyira mindennapossá válik, és az iszonyat annyira természetessé, hogy az anyák csak mosolyogni tudnak majd, ha meglátják a háború által meggyilkolt gyermekeiket.
A háborúnak nincs emlékezete, mivel senkinek sincs bátorsága ahhoz, hogy megértse, mi is történt valójában; aztán egyszer csak nem marad szemtanú, aki elmesélhetné; eljön a pillanat, amikor már senki sem emlékszik, s akkor kezdődik elölről az egész, új arccal, új néven, és azt is felfalja, amit maga után hagyott.
Egy nép hadseregének egy másik nép hadseregével szemben elért kisebb-nagyobb sikere az oka, vagy legalábbis lényeges jele az illető nép ereje növekedésének vagy csökkenésének.
Ne is legyen lángelme a jó hadvezér, sőt ne legyen semmilyen kiváló tulajdonsága sem; épp ellenkezőleg, csak hiányozzanak belőle a magasztosabb emberi tulajdonságok: a szeretet, a költészet, a gyengédség, a bölcselő, a fürkésző kételkedés. Legyen korlátolt, higgye szilárdan, hogy amit cselekszik, nagyon fontos dolog (máskülönben nem győzi türelemmel), mert csakis akkor lesz bátor hadvezér. Isten mentsen meg attól, hogy ember legyen, hogy megszeressen, megsajnáljon valakit, és elgondolkozzék azon, mi igazságos, mi nem.