A harc nem halasztható el, csak késleltethető az ellenséged javára.
Háború idézetek
A háborúban folyton búcsúzkodni kell, ami legtöbbször elmarad: vagy túl korán vagy túl későn akarja megtenni az ember.
Mindig igyekeztem meggyőzni az embereimet, hogy a szent harcban meghalni az egyetlen kulcs a mennyország kapujához.
(Amerikai nindzsa 4.: Az új küldetés -1990)
Az az egyik legrettenetesebb dolog a háborúban, hogy egy pillanatra sem áll le azért, hogy az ember végre lélegzethez jusson. Nincs idő a gyászra. Csak zakatol tovább, mint valami irtózatos halálosztó.
A háborúban az élet vagy halál olyan gyorsan választja el az egyik embert a másiktól, hogy nincs idő elgondolkodni rajta.
Háború van, nincs idő egy gyűrött zakó fölött siránkozni.
A háború a végső menedéke azoknak, akik mindenben csalódtak.
A mozgósítás minden háborúban probléma. Ez alól Ukrajna sem kivétel, hiszen azt szeretnénk, ha a háború befejeződne. Az emberek fáradnak. Mi 27 ezer embert tudunk mozgósítani havonta, az oroszok meg 40-50 ezret, mert nagyobbak a veszteségeik.
Területekről párbeszédet folytatni az én dolgom – meg Putyiné, aki elrabolta azokat. Senki mással nem fogom megvitatni az ezzel kapcsolatos álláspontomat.
Nem arra kellene várni, hogy az ukránok meddig tudnak ellenállni. Senkinek nem szabadna ülve várakozni, mert olyan helyzettel harcolunk, amely nagyon is úgy tűnhet, mint a harmadik világháborúhoz vezető átmenet. Minden nap azon kell dolgoznunk, hogy kommunikáljunk egymással. Az erős országokkal, amelyek szankciókkal és a gazdasági kapcsolatok felszámolásával visszatarthatnák az orosz gazdaságot.
Fenntartható béke csak akkor lesz, ha azok az államok, amelyek képesek a valós nyomásgyakorlásra, megértik Putyin valódi céljait. Fegyverszünet biztosan lehetséges korábban – fontos is, hogy legyen –, de béke akkor lesz, ha a világ megérti, mit akar az orosz elnök.
Sokan még mindig hitetlenkednek és nem értik meg, hogy Putyin Ukrajna totális bekebelezésére törekszik. Az a célja, hogy ne létezzünk.
Ahol egy parancsnok feláldozható bábukat lát a sakktáblán, ott a katona szorult helyzetben lévő bajtársakat.
Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.
1960 és 1985 között az emberiség feje fölött folytonosan ott lebegett a totális atomháború réme.
Az atomháborúban csak azoknak lesz szerencséjük, akik az első csapásnál meghalnak.
Tudtam, hogy akkor, mikor a nagy szellem lesújt, hogy az emberiséget két szembenálló részre osztja, én a közemberek oldalán fogok állni.
Nem vagyok Krisztus vagy emberbarát, asszonyom, sőt, teljes egészében Krisztus ellentéte vagyok… Harcolok azért, amiben hiszek, minden rendelkezése álló fegyverrel, megpróbálok megölni egy másik embert, hogy ne szögezzenek egy kereszthez, vagy máshova.
Levél anyjához (1956. Július 15.)
Amikor a törvényes renddel szembenálló erők fenn tudnak maradni, a békének már vége.
Hasznos magunkkal vinni egy könyvet is, amely aztán cserélhető a csapat tagjai között. A könyvek lehetnek elmúlt idők szabadsághőseinek életrajza, történelmi írások vagy gazdaságföldrajzi művek, lehetőleg az országról, és olyan általános jellegű írások, amelyek emelik a katonák műveltségi színvonalát, és megóvják őket a szerencsejátéktól és más nemkívánatos időtöltésektől. A gerillaharcos életében vannak unalmas időszakok.