269 idézet
Saint-Chamond-ból származom, egy Loire menti kisvárosból. A szüleim nem voltak gazdagok, mindent egyedül értem el. Nem volt menedzserem, a szerződéseim magam kezeltem. Alacsony voltam, görbe volt az orrom, göndör a hajam. Mégis négyszeres bajnok vagyok 51 győzelemmel.
Az előzés egy dolog, de védekezni is tudnod kell, hogy megtarthasd a pozíciódat.
Minden pályának megvannak az egyedi tulajdonságai. Jobban kedvelem a régi vágású pályákat, mert nehezebbek, és nem lehet rajtuk nagyot hibázni, különben a falban kötsz ki, vagy a kavicságyban ragadsz.
Néhány pilóta ilyen. Ha egy kicsit dühbe gurulnak, jobban teljesítenek.
Ahogy Sebastian számára apám volt a példakép, úgy tekintem én őt a mentoromnak. Rendszeresen beszélgetünk az autóversenyzésről. Nagyon tisztelem őt, az eredményeit és a tapasztalatát.
Bevallom őszintén, zavart, hogy a Red Bull időszakom előtt, amikor még a Toro Rosso versenyzője voltam, egy kedves, finom, már-már puha fickónak éreztem magam. Ezen változtatni akartam. Na nem gyökeresen megváltoztatni, csak szerettem volna levetkőzni ezt a jófiús imidzset. Azt akartam, hogy a versenyzőtársak és a szurkolók is azt érezzék, hogy ez a Daniel egy kemény csóka, számolni kell vele. Úgy érzem viszonylag gyorsan sikerült elérnem ezt.
A legszívesebben a 2014-es szezonomra emlékezek vissza. Három futamot is sikerült győzelemmel zárnom, ami ahhoz képest, hogy első idényem volt a csapatnál igazán jó eredménynek számított. Nagyon fontos lépcsőfoka volt a karrieremnek ez az év.
Abban az időben elképzelhetetlen volt, hogy valaki 18 évesen induljon a Formula 1-ben. Nem volt telemetria, úgyhogy kellett a tapasztalat, ha eredményes akartál lenni. A mai F1-ben már ott a szimulátor és a rengeteg elektronikus eszköz, és ennek köszönhető, hogy minimális tapasztalattal is érkeznek pilóták a bajnokságba. Az én időmben, ha hibáztál egyet, már csattantál is a korláton, vagy a sóderágyban kötöttél ki, és lőttek a versenynek.
Nem érzek nagy megbánást, de kétségtelen, az F1-ben nem alakultak jól a dolgaim. Sajnos hoztam rossz döntéseket, például, hogy a csapat iránt érzett hálából túl sok ideig maradtam az AGS-nél. Ha akkor okosabb vagyok, én ülhettem volna a Lotusba Mika Häkkinen helyett. Hívtak, de végül így alakult.
Nem érdekelt sem a pénz, sem a csillogás. Persze, szeretek nyerni, de nekem a versenyzés a kedvenc hobbim, ezért vagyok még mindig itt.
Bár Ronnie Peterson volt a kedvencem, számomra Mario Andretti testesíti meg az ideális autóversenyzőt. Sok pilóta számára az F1 minden, más nem is létezik, de Mario nem ilyen volt, ahogy én sem.
Főleg azért döntöttem úgy, hogy befejezem a versenyzést, mert úgy éreztem, hogy annál többet már nem tudok elérni, mint amit már eddig sikerült a 15 évnyi f1-es karrierem során.
Az igazat megvallva az időmérő edzésen való jó teljesítés soha sem volt az erősségem, mindig is jobban teljesítettem a futamon. Nem tudom, hogy miért van ez.
Mika remek pilóta, nyert két bajnokságot is. Nekem 9 szezonom volt a McLarennél, nem éreztem magam mindig teljesen kényelmesen, talán ezért sem sikerült mindig tökéletes munkát végeznem.
Ayrton figyelemreméltó ember volt, mindig is felnéztem rá. Néhány szezon előtti teszten együtt dolgoztunk, ahol sok időt szánt rám, és arra, hogy segítsen mindenben. Megbeszéltük a beállításokat, azt hogy mit várhatunk el az autótól, és ezt hogyan érhetjük el. Figyelte, amikor és ahogyan teszteltem az autót, és kiértékeltük a visszajelzéseimet.
A Forma-1 a karakterek révén válik sporttá. A műszaki megoldások izgalmasak, de az autók nem beszélnek, nem sírnak, az emberek pedig azonosulni akarnak a sportcsillagokkal.
A közös munkánk végéig Mikának több sikerben volt része, de a megszerzett pontok terén elég közel voltunk egymáshoz.
Ha a hercegségben autóba ülök, mindig érzem a bizsergést a testemben. Abban a környezetben a sebesség valahogy nagyobb hatással van az emberre.
A mogyoródi pálya, hogy is fogalmazzak, nagyon mókás. Ám rögtön hozzáteszem, munkás is. Nem engedi, hogy pihenjen kör közben az ember, kanyar kanyart követ, végig koncentrálni kell.
