Szépen játszani, és nyerni: ez a legnagyobb ajándék egy labdarúgó számára.
Van úgy, hogy elképzelem, ha lövök egy gólt, akkor hogyan fogok ünnepelni. Olyan is van, hogy gyakoroljuk. Az európaiak nem hallgatnak szambát, ami az én kedvenc zeném, ezért ha gólt szerzek, gyakran táncolok a pályán. A brazilok mind tudnak táncolni, ezért nekik könnyű, ellenben az európaiak nem nagyon, így nekik nehezebb!
Kevés játékosnak adatik meg, hogy az ellenfelet is megörvendeztesse góljával.
Klubszinten a Bajnokok Ligája a legértékesebb trófea, válogatott szinten pedig a világbajnokság. Azt hiszem tehát, hogy ez a két legértékesebb cím a teljes pályafutásom alatt.
Az összes csel nagyon nagy örömet szerez, ha utána azt érzed, hogy hülyét csináltál a védőből. Én a flip-flapot szeretem a legjobban: az ellenkező irányba gurítani a labdát anélkül, hogy levennéd róla a lábad, ez igazán remek érzés!
Én mindig is focista akartam lenni. Olyan helyre születtem, ahol az apám is játszott, a bátyám is játszott, én meg ezt néztem kiskoromtól.
Azt hiszem, a futsal nagyon fontos lehet egy pályafutás kezdetén: sokat segít a labdakezelésben, a képességek kialakulásában. Nekem abban jelentette a legtöbbet, hogy megtanultam kis helyen cselezni.
A kutyámon élesítettem a cseleimet. Nagyon sokat játszottam a barátaimmal, és ha ők elfáradtak, a kutyámmal folytattam. Hogy jól játszott-e a kutya? Futott a labda után, és nem fáradt el!
A Fradi életem első szerelme. Kitartottunk egymás mellett jóban, rosszban.
Az Aranylabda az egyedüli labda, amit egyetlen védő sem tud elvenni tőlem.
A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán… haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan… de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!
Ha Pelé azt hiszi, hogy ő Beethoven a fociban, akkor én meg Roonie Wood, Keith Richards és Bono vagyok egy személyben, mert bennem sokkal több a szenvedély!
Amennyiben a tökéletes szót egyáltalán használhatjuk, akkor Pelé szinte az volt. Ő volt a legnagyobb játékos a labdarúgás történetében.
A mai napig elkápráztat engem a futballban, hogy a válogatottak játékán, milyen erősen megmutatkoznak a nemzeti sajátosságok. Nagyon sokat megtudhatunk egy országról, ha megnézzük, hogyan focizik a válogatottja.
A focinak az égvilágon semmi köze nincs az adott ország méreteihez, ahogy a játékosok méreteihez sem. Csak a szív, a tudás és a kemény munka számít.
Nem mondom, hogy szeretek veszíteni, de ezekben a meccsekben is megvan az a pozitívum, hogy ilyenkor megkérdőjelezheted magad, és több motivációt szerezhetsz a magasabb szint eléréséhez.
Azt szeretem a fociban, hogy kihozhatom magamból a maximumot annak érdekében, hogy győzelemhez segíthessem a csapatot.
