Az edzések során mindig úgy kértem a labdát, hogy le kelljen kezelnem azt. Nem szerettem a hajszálpontos passzokat. Nyomás alá akartam helyezni magam, sokat gyakoroltam az ötösön belül is. Tudtam, hogy mindezt már senki sem várja el egy középpályástól, éppen ezért izgatott.
Foci idézetek
Már egészen kicsi gyerekkorom óta tudtam, hogy többet kell edzenem a többieknél ahhoz, hogy formába kerüljek. Rengeteget futottam, mivel szerettem volna az egész pályát átszelő középpályássá válni. Emiatt egyszer vagy kétszer egy héten a két tizenhatos között sprinteltem. Nyolcszor-tízszer futottam egy szériában, hogy imitáljam a mérkőzéseket.
Amikor Romario megkérdezte tőlem, hogy két edzést kihagyhatna-e, hogy Brazíliába repüljön, és részt vegyen a riói karneválon, azt válaszoltam neki: ha holnap két gólt szerzel, kettő nappal több szabadságot kapsz a többi játékoshoz képest. A következő napon Romario lőtt gyorsan két gólt, majd odajött hozzám az oldalvonalra, hogy rögtön cserét is kérjen. A következőt mondta nekem: ’Mester, a gépem egy órán belül felszáll’. Nem volt más választásom, betartottam az ígéretemet.
Az összes ifi csapat ugyanúgy játszott, mint az elsõ csapat. Mindig a tanulásra helyeztem a hangsúlyt. Néha az volt az érzésem, hogy az utánpótlásedzõket csakis a gyõzelem érdekli. Mintha õk csakis a saját hírnevük miatt aggódnak. Én azonban a klub érdekeit helyeztem elõtérbe. Amikor egy tehetséges játékos nem tud védekezni, beállítom a védelembe, hogy meg tudja azt tanulni. Természetesen ez pontokba kerülhet, de engem meg ez nem érdekelt, mert az én célom az volt, hogy a játékos fejlõdjön.
Guardiola még egy kisfiú volt, és az emberek azt mondták nekem: ’Oh, ő az egyik legjobb.’ Szóval a következő évben elmentem megnézni a tartalékokat, de nem játszott. Utána elmentem megnézni őt az ifi csapatában, de ott sem küldték pályára. Végül megtaláltam a harmadik számú ifi csapatban. Ekkor fordultam az utánpótlásedzők felé: ’Azt mondtátok, hogy ő a legjobb. ’ Erre azt válaszolták, hogy ’igen, de fizikálisan…’. Az én válaszom pedig a következő volt: ’Tegyétek be a csapatba, ami a fizikumot illeti, nőni fog még, ne aggódjatok, minden gyerek felnő’. Természetesen a reakciójuk az volt, hogy akkor veszíteni fog a csapat. Engem ez viszont a legkevésbé sem érdekelt. Ha veszítünk, veszítünk. A mi feladatunk az, hogy játékosokat képezzünk. Utána eléggé jól ment neki a játék.




