A szenvedély mindig ott dolgozott bennem. Olyankor is, amikor azt kiabáltam, hogy „a büdös úristenit” és amikor azt üvöltöttem, hogy „nem jó, a ku*va istenit”, illetve amikor belül zokogtam egy-egy vereség, vagy az élet okozta seb miatt.
Mert szenvedély vitt előre mindig. Mindig és minden pillanatban. A szenvedély sodort, szinte tolt a futballpályára. Annak köszönhetem a felejthetetlen győzelmeket, és az utat, amelyet bejártam.