Higgyék el, én akkoriban még viszonylagosan sem kerestem annyit, mint a mai focival itt, most egyesek.
Foci idézetek
Kérem őket: legyenek türelemmel. Egy jó csapat összekovácsolásához idő kell. Legalább négy-öt év. Adják meg a lehetőséget az edzőknek, hogy dolgozhassanak, hogy az elképzeléseiket meg tudják valósítani. Ne bántsák a játékosokat, hiszen ha cikizik őket, az bénítólag hat.
– üzente a magyar szurkolóknak.
Egy játékos egyéni technikáját is sokféleképpen lehet magyarázni. Sok játékost megismertem az elmúlt 40 év alatt. Előttem nem az a sztár, aki megcsinál két-három cselt, aztán nem tudja továbbadni a labdát, vagy összeesik. Nálam a technika fogalma három lépést jelent, és semmi mást. […] Egy érintéssel leveszem a lasztit, a második lépésnél továbbadom, s a harmadiknál már indulok, hogy jobb helyzetbe kerüljek.
Ha Cristiano Ronaldót kivesszük a csapatból, Portugália csak egy átlagos válogatottnak tűnik.
Pályafutásom legnagyobb kihívását nem a Real Madrid, hanem Jürgen Klopp és a Liverpool jelentette.
Nem terveztem külföldön futballozni, de amikor jönnek a lehetőségek, akkor dönteni kell. Egész pályafutásom során mindig jó döntéseket hoztam – vagy ezért, vagy azért. Nem gondoltam, hogy elmegyek majd Berlinből, de mindig volt bennem egy olyan, hogy mi van a Bundesliga felett. Mindenki a Premier League-et mondta, mert gyors, erőteljes, őszinte. Nekem a tévéből nem ez jött le, de gondoltam menjünk oda és nézzük meg. Ez is jó döntés volt.
Amikor Oliver Kahn befejezte a futballt, akkor beszéltünk telefonon és megkérdeztem tőle, hogy azt az adrenalint, amit csak mi ismerünk kapusok, hogy kompenzálja a civil életben. Nevetve mondta, hogy ilyen nincs a privát életben. Ez teljesen más. Erre mondom én, hogy valami kell, mert mi kapusok úgy tudunk jól dönteni, ha gyorsan kell, ráadásul ezeknek az eredményét azonnal láttam. A privát életben nincs ilyen, egy kicsit lassabb minden, így döntések is.
A futball fogalmai szerint a kapus a határvonalon lévő játékos. A legszélre száműzve, nem hagyhatja el a területét. Ő a fura szerzet, aki használhatja a kezét. Ha a foci istene a labda, a kapus az a hitehagyott, aki próbálja a labdát megállítani.
Egy kapus, tisztelt szövetség, azért sem épelméjű, mert ahelyett, hogy gólokat rúgna, önfeledten futkározna, beáll egy ketrecbe bohócnak. A kapus vállalja a labdarúgás leghálátlanabb szerepét! A kapus mitológiai előképei Ikarosz, Kharon és leginkább Sziszifusz. (Kirúgom a labdát, de mindig visszagurul.)
Sok ügyes játékosom volt már, olyanok, mint Peter Thompson, Ian St John, Kevin Keegan és Steve Heighway, akik megragadták a figyelmemet. De a legjobb profi közülük Gerry Byrne volt. Nem volt hivalkodó, és nem lőtt gólokat, de kemény és ügyes volt, és mindent beleadott. Sőt, teljesen őszinte volt, ami a legjobb tulajdonsága. Igazi liverpooli volt, aki csak úgy tudott egy meccs után a scousers-i csapattársai szemébe nézni, ha mindent beleadott 90 percen keresztül.
Mondjuk, hogy 4:2-re győz az együttes. A siker három pontot ér, a kapus viszont kapott két gólt. A média világszerte az alapján ítéli meg a kapusokat, hogy hány gólnélküli meccset képesek lehozni. Csak kevesen emlékeznének arra, hogy egy kapus ötöt védett a meccsen, de a nulla a szezon végéig szerepelni fog a statisztikákban. Ebben is különlegesek a kapusok. Mi a nullákat gyűjtjük, a csatárok meg a gólokat. Egy hálóőr számára talán az 1:0-ás győzelem a legideálisabb eredmény.
Érkezésemkor gyakorlatilag az első napon a szárnyai alá vett Mohamed Szalah, nagyon sokat segített, bármikor kérdezhettem tőle, mindig készen állt a válaszra, nagyon sokat tanulhattam tőle. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, kialakult a kölcsönös bizalom, és talán sokkal többet megtudtam róla, mint azok, akik régebbről ismerik.











