Ne gyászold, akiknek eljött az ideje! Te megéred majd, hogy szebb napokat láss, mikor nincs többé bánat.
A nemes tetteket nem szabad hűvös bölcsességgel megítélni.
Nem akarok harcolni. De ölbe tett kézzel várni az elkerülhetetlent még rosszabb.
Sok mindent elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom, és sok mindent megtanultam, amit már elfelejtettem. Sok mindent látok, ami messze van, és sok mindent nem, ami itt van a szemem előtt.
Hogyan kell újra felvenni a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.
A halál csak egy másik ösvény, melyre mind rálépünk. Amikor a világ szürke esőfüggönye felgördül és minden ezüstös tükörré válik, akkor meglátod.
Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, Frodó úr, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk. (…) Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni.
A legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán.
Filmidézetek, Motivációs idézetek, Rövid motivációs idézetek
Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik.
Sokan élnek, akik halált érdemelnek, és néhányan meghalnak, akik élhetnének.
Inkább osztozom veled egy emberöltőnyi életen, semmint hogy egyedül nézzek szembe az eljövendő korokkal.
Igen, hiszek a barátságban. Szükség van barátokra. Aztán eljön az a nap, amikor az ember nem bízhat többé bennük. Akkor mi van? Na mi?
Hol azt kéri, amit nem kaphat, ott azt kapja, amit nem kér.
Cupidonak nyila keblem által döfé, mi által lett szívem mindörökké övé, övé azaz tied szépséges Vénuszom, ébren virrasztva is csak rólad álmodom.
Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
Minden álom valóságosnak tűnik, amíg benne vagy. Csak mikor felébredünk, akkor döbbenünk rá, hogy valai nem stimmelt.
