A félelem az elme gyilkosa.
Szükségünk van új élményekre. Valamit megpendítenek a lelkünk mélyén, fölráznak minket. Változás nélkül az, ami bennünk szunnyad, csak ritkán ébred fel. Az alvónak fel kell ébrednie.
Etelka: Tudja, balerinának készülök, az csak látszat, hogy dundi vagyok, a hajamtól van.
Ede: Ugyan, olyan szép alakja van, mind egy spulninak.
Etelka: Maga meg egy faragatlan kisdobos!
Ede Nagydobos! Hallotta, dobos leszek, Tupírka! Megyek VIT-re. Közelebb ülhetek?
Etelka: Na, csak ne dúvadkodjon, még csak nemrég óta ismerem. Nem tudom, tudja-e? A női lélek érzékeny hangszer, nem egy dob! (…) Nem bírom tovább! Ede, kimondom! Tegeződjünk!
Ede: Etelka!
Ernestin: Te csak a nőt láttad bennem, Simon! Valld be!
Simon bá’: Én? Benned? A nőt? Ez képtelenség, Ernesztina!
Ernestin: De, de! Soha nem tudtál úgy rám nézni, mint a rajparancsnokodra! Te csak álmodoztál állandóan, én meg negyvennyolcban szétvetés előtt álltam az energiáimmal!
Simon bá’: Próbálunk? Ki mit tud? Helsinki? Én figyelek! Attila, mondd, nincs neked külföldön élő rokonod?
Attila: Nem, nincs, egyáltalán nincs rokonom.
Simon bá’: Ismerősöd? Na mindegy, majd utánanézünk… Különben, én is sokat szerepeltem… Nem mesélte a fiam? Én előadóművész voltam. Nem is olyan régen. Csak hát… a mozgalom.
Attila: De Jenő azt mondta, hogy Simon bá az ÁVH-nál, amikor itt a….
Simon bá’: Hazamenni, nem kéne már?
Nem vagyok egy perspektívikus egzisztencia, Teréz. Tudja, én megdobáltam gyerekként Horthyt, aztán ifjúkoromban Szálasit. Aztán megdobáltam Rákosit, és most ezt a Kádárt készülök.
(Purábl Kúnó)
Attila: Pista bácsi! Helsinki az nyugat-e?
Misi: Nyugat.
Pista: Már mér’ vágod ezt ilyen hirtelen rá Misi bátyám? Szerintem inkább észak-nyugat.
Misi: Kelet-nyugati, ott van fönn. Baráti.
Sanyi: Felebaráti. Helsinki északon van!
Rendész: Fiacskám, mért nem vagy az üzemi étkezdében? Palacsinta van.
Attila: Hmmm… Nincs tikettem.
Rendész: Szereted a palacsintát?
Attila: Ühüm.
Rendész: Gyere! Én értelek. Látom megérintett a politika. Helyes! Helsinki? Hát, momentán, még-még nyugat, de már komp jár át Leningrádba!
Attila: Akkor kösz.
Rendész jelentése: „A mai napon Bánki Attila betanított munkás nyilvánosan megkérdezte: Helsinki nyugat-e? A munkások felettébb hosszasan vitatkoztak a kérdésen, amely során Formán István szakszervezeti bizalmi a csikkek tárolására alkalmazott tűzoltóvödröt Gáspár Sándor TMK-s fejébe húzta. Az elhangzott szidalmak nem tartalmaztak a fennálló rend ellen izgatást.” (Ibolya Csavargyár 4/IV alosztály, dátum, két fél kevert.)
Lo mester: A leckének csak a felét tanultad meg, Jeff. Erős vagy és gyors is, de csak egy tigris vagy, nem pedig sárkány. A tigris nem gondolkodik, így hát önállótlan, csak arra képes, hogy visszaüssön. A tigris erős és bátor, de nem gondolja végig, hogy mit tesz. Ez a különbség az ember és a tigris között.
Jeff: Még nem tudok mindent.
Lo mester: A sárkány szintén nagyon erős, de tele van álmokkal. Pontosan tudja mit akar és azt meg is teszi. Ilyen a tigris!…és ilyen a sárkány! A sárkány mindig választhat, a tigris sosem. Megmutattam neked a sárkányt, de te nem vetted észre. Egy bodyteremben sem lelsz sárkányra! Csak a tapasztalat tanít meg rá. Fel kell fedezned magadnak, a magad útján.
Jeff: Tudom, akkor leszek én is sárkány…
Lo mester: Akkor leszel ember!
A kenpo halálos harcművészet. Ahhoz, hogy irányíthasd a kenpo erejét, előbb meg kell tanulnod magadon uralkodni. Edzeni kell a szellemet és edzeni kell a testet. Ki kell fejleszteni a belső erőt, egyensúlyt és harmóniát. A kenpo mestere többet tud, mint egy karatemester. Ő harcművész, aki tökéletesen ura önmagának.
(Lo mester)
A kenpo az ősi harcmodor és a modern tudományos elvek ötvözete, véget nem érő mozgásfolyamat. Olyan erő, amely bármely támadót lebír. Minden mozdulat meghatározott, sajátos reakciót vált ki az ellenfélből, és minden reakció újabb mozdulatra sarkall téged. Minden ütés blokkol, és minden blokk újabb csapás, egyik mozdulat a másikból következik. Ez a logikus és következetes mozdulatsor a kenpo lényege.
(Lo mester)
Jó autóval jár a szakács! Egyesek ki nem állhatják a németeket, azt mondják erőszakosak, ellepik a világ legjobb strandjait, csapnivaló a konyhájuk, de aki képes ilyen kocsit gyártani, az előtt emelem kalapom.
Tesszük amire kiképeztek, amire neveltek, amire születtünk. Nincs fogoly, nincs kegyelem.
Szóval van egy hulla a kocsiban, mínusz egy fej a garázsban.
A feledés homálya. Sötét, csöndes és befejezett. Ráleltem a szabadságra. A teljes reménytelenség volt a szabadság.
