A varázslat nem a tehetség szüleménye, hanem a fájdalomé.
Fájdalom idézetek
Néha az kell a gyógyuláshoz, hogy átéld a fájdalmat, és hagyd, hogy menjen a maga útján.
Életemben először éreztem meg, mit jelent a soha szó… naponta százszor is kimondjuk ezt a szót, de nem is tudjuk, mit beszélünk, amíg nem találkozunk egy igazi „soha többé”-vel. (…) De amikor olyan valaki hal meg, akit szerettünk… akkor, elhihetik, nagyon is jól megértjük, hogy mit jelent, és ez nagyon-nagyon-nagyon fáj. Olyan, mint egy tűzijáték, amely váratlanul kialszik, és minden sötétségbe borul.
S te oh isten, ne küldj hervadt
Életemre uj tavaszt,
Nem kivánok tőled üdvöt,
Nem kérek tőled vigaszt.De ha nálad a kegyelem,
Ha nálad az irgalom:
Akkor engedd, hogy e siron
Öljön meg a fájdalom.
Ki tudja, melyik nagyobb kín? Azon eszmék, mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol és üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad, vagy aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyű volna megőrülni?
Nincs erő kihívások, nehézségek, ellenállás és gyakran szenvedés nélkül. Azokból a gondokból meríthetünk erőt, bátorságot; azok taníthatnak önfegyelemre, kitartásra és elszántságra, amelyek láttán széttárjuk a kezünket, és kegyelemért könyörgünk a sorshoz.
Engem még soha nem sebeztek meg, soha nem fájt semmim, de néha úgy érzem, hogy itt belül valami szörnyen fáj.
Amikor valami olyan mélységesen fáj, kell valami, amivel érzéstelenítheted magad. Az emberek különböző dolgokkal próbálkoznak, a legtöbben féktelen partizásba kezdenek, de ez nem én vagyok. Engem egy másik ember közelsége tud megnyugtatni. Erre mondják, hogy szerelem-függő.
A honvágyról többet írtak a költők, mint a lélekbúvárok. A honvágy betegei nem is igen járnak a lélekbúvárokhoz, nem hiszik, hogy meggyógyulnak, ha ízekre szedetik tudatukat s a tudat alatti alagsort. Pontosan tudják, mi fáj és miért, s azt is, hogy a baj okának ismerete csak annyira segít, mint a pestises betegen, ha megmutatják neki a bacilus képét.
Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm, és az öröm legyőzi a fájdalmat.
Pár fájó érzés a szívverésnek utat adva született
Pár dobbanásban fogalmazódott meg ez az üzenet
Így egy művészlélek művészettel minden érzést feltár
Ettől a fájdalomtól lesz ez most egy szenvedélyes leltár.
Belül én már rég meghaltam,
csak a maszkom él,
belül én már rég meghaltam,
egy maszk nevet feléd.
Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Hosszú éveket töltöttem el terápiával különböző pszichiátereknél, és az egésznek az volt a célja, hogy megzabolázzák a vágyaimat, különösen a pusztítás iránti vágyamat, ami Iron Mike-ot csinált belőlem. Iron Mike túl sok fájdalmat okozott nekem, túl sok pert akasztott a nyakamba, túl sok gyűlöletet idézett a fejemre, stigmát rajzolt a homlokomra, erőszaktevőnek állított be, első számú közellenséggé tett.
Tupac képviselt minket, feketéket, azt, ahonnan jöttünk, és amit próbáltunk eltitkolni. Voltak zsidó barátaim, akikkel előfordult, hogy megláttak egy zsidót, és azt mondták rá, hogy „túl zsidó”. Egyes feketék ugyanezt gondolták Tupacről. Ő maga volt az a keserűség és frusztráció, ami mindnyájunkban ott volt, és amit mindnyájan próbáltunk eltitkolni, nehogy az emberek tudomást szerezzenek róla. Nem számít, milyen gazdag vagy, vagy mekkora hatalmad van, akkor is vadásznak rád. Tupac azokról a feketékről beszélt, akik belefáradtak abba, hogy elnyomják őket és nincs semmijük. Tupac a pofánkba vágta rabszolga-örökségünket, és a legtöbb fekete tisztelte az erejét emiatt. A tudtunkra adta, miért is kellene dühösnek lennünk.
Ki emlékszik a fájdalomra azután, hogy elmúlt? Mindössze árnyékot hagy maga után. Még csak nem is az elmében. A húsban. A fájdalom megjelöl, de túl mélyen, hogy láthassuk. Megfeledkezünk róla.
A sikerem leginkább a szegénység miatt érzett szégyenemből fakadt. A szegénység szégyenfoltja minden másnál több gyötrelmet okozott nekem életemben.
A fájdalom tűrése a harcos igazi fegyvere. Légy mestere, és senkinek nem lesz hatalma fölötted!
Rengeteg trauma ért kiskoromban. Gyűlöltem a megaláztatást, amikor a nagyobbak terrorizáltak. Ez az érzés örökké elkíséri az embert. A reménytelenség szörnyű érzése. Ezért mutattam mindig a világnak, hogy egy gonosz, kegyetlen vadállat vagyok.