A kocka el van vetve.
Élet idézetek
Az utazónak meg kell kérdenie: „Jó úton járok?” Számos út hosszú és kanyargós, tele olyanokkal, kik eltévelyedtek. Egyenesen haladnak saját útjukon, a sors vezetésével, s nem egy helyet keresnek, hanem egy rokon lelket. Mások összeállnak, s biztonságra lelnek egymás karjaiban. Egyesek eltávolodnak a csapástól, hogy elkerüljék a kísértés ösvényét. Ám azok, kik túlságosan a lábuk elé néznek, nem veszik észre, hova jutottak, és gyakran túlságosan meglepi őket a célállomás.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Van, aki az útra kelést szereti, van, aki a megérkezést. Én azt szeretem, ami a kettő között húzódik: magát az utazást.
Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, hanem az, hogy valami iránt lelkesedj!
Az Élet magadra hagy, te meg toporzékolva kívánod őt vissza, mert inspiráljon már, mondja el, hogy mennyire ügyes vagy, és mennyi minden van benned. De ő magasról tesz arra, hogy te mit akarsz. Elmegy, és teszteli, hogy mennyire hiszel abban, ami vagy. Észreveszed-e azt, ami benned van. Ki tudod-e hozni anélkül, hogy bárki hinne benned, hogy bárki azt mondaná, hogy te bizony még a világot is megválthatod. Hiszen a maga módján mindenki megváltja a maga kis világát, nap mint nap. Mindenki, aki képes tenni azért, hogy más legyen az élete.
Az élet lényege az, hogy éljünk, nem pedig az, hogy egy sarokban kuksoljunk, mert annyira félünk, hogy semmi újjal nem merünk próbálkozni, vagy annyira elfáradtunk és kiábrándultunk, hogy már nem is vesszük magunknak a fáradságot az életre.
A jó élet és az ifjúság titka: nyitottság, érdeklődés, lelkesedés, képesség a tanulásra, az új dolgok kipróbálására, új emberek elfogadására. Akármi történjék, mi legalább jól érezzük magunkat, és ha ilyenkor a megfelelő személy toppan be, annál jobb! Ha nem, akkor is mulattunk egy jót. Azt hiszem, akkor kezd véget érni az élet, ha bezárkózunk, feladjuk és korlátozzuk a választásainkat. Nem akarom, hogy ez történjék velem. Tovább akarom nyitogatni az új ajtókat mindhalálig, legyen az holnap vagy kilencvenkilenc éves koromban. Azon a napon, amikor nem nyitunk be egy új ajtón, és lemondunk ezekről az új lehetőségekről, akár bele is fekhetünk a koporsóba. Én legalábbis ebben hiszek.
Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.
Az élet megváltozhat, és éppen mi vagyunk azok, akik képesek vagyunk megváltoztatni saját életünket.
Teremteni jöttél. Életed minden egyes napja a teremtés pillanata, és életed minden pillanata egy világ teremtése.
Szükségünk van eszményekre, és meg is kell próbálnunk azok szerint élni, még ha nem is mindig sikerül. Az élet sivárabb lenne nélkülük, míg velük nagyszerű és remek.
Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.
Mindenkinek magának kell megterveznie az életét, különben mások teszik meg helyette.
Találj mindig új ösvényeket magad előtt – új kihívásokat, hogy ösztönözzenek. Új fejezeteket az életben, hogy elgondolkoztassanak, és új változásokat, hogy próbára tegyenek.
Változtasd meg az életed, még ma! Ne kockáztasd a jövőt, cselekedj most, késedelem nélkül.
Magadnak kell utat vágnod a világban; a magad erejére támaszkodj, ha végig is akarsz menni rajta.
Élni akarom az életem, hogy az éjszakáim ne sajnálkozással legyenek tele!
Ne kívánd, hogy az események úgy alakuljanak, ahogy te szeretnéd. Inkább a kívánságaidat szabd hozzá az események alakulásához.
Az élet értelméről nem töprengeni kell, hanem meg kell teremteni.
Utas vagyok csak ebben a világban, egészen magánosan vándorló utas, aki megnézhet mindent, amit látni módjában van, de semmit magával el nem vihet, semmit félre nem tehet, semmihez hozzá nem kötözheti magát, bármennyire is megszerette ezt, vagy amazt. S lassan, lemondó szomorúsággal kialakult bennem az útiterv is: az ember éppen csak gyönyörködik abban, ami arra való. Néhány dolgot megjegyez magának, egészen rendszertelenül és minden értelem híján s igyekszik kissé megszépíteni azt az utazást, amennyire lehet. Átballag az életen, éppen mintha tóparton menne, váltakozó arcú dombok között, mindig lát valami újat és mindig elbúcsúzik valami régitől, s legokosabb, ha mindezt úgy cselekszi, mint a világ legtermészetesebb dolgát. Mintha nem lenne abban semmi szomorú, hogy az idő búcsúzással telik, hogy minden hajnal egy alkonyatnak a sarkára hág s hogy vannak virágos tájak, amiket megszeretünk s a táj elmosódik a múltba.
