Egy kapcsolatnak a szeretet és a törődés az építőkövei, de az együtt töltött idő habarcsa nélkül és az állandóan fenyegető elválással mindez csak ingatag építmény.
Minél nagyobb a fizikai távolság két ember között, annál több időt, energiát és pénzt igényel az együtt töltött idő. A legbensőségesebb barátságok legyőzik ezt az akadályt, ám a legtöbb kapcsolatot már pusztán az erőfeszítések fölemésztik.
Egyik ünnep sem a tízfogásos vacsorától vagy a fogkefével csillogóra suvickolt lakástól lesz az igazi. Hanem csakis az egymásra szánt időtől, figyelemtől, a közös élményektől!
Túl jó volt az elmúlt két este, túl jó volt az együtt töltött idő. Ő pedig már megtanulta, hogy a jó dolgok ritkán tartanak sokáig, Legalábbis az ő életében.
A barátság olyan, mint a rokonság, örök kötelék, ami akkor is összeköt, ha már nem találkozunk, az együtt töltött idő emlékei pedig kitörölhetetlenül ott maradnak a szívünkben.
Bármit teszek is, az egész életemet megfertőzi az a tény, hogy a férjem már nincs többé. Ám az életemet még így is bearanyozza a szerelmünk és az együtt töltött idő emléke.
Igazából ez a karácsony lényege. Az együtt töltött idő. Senki sem lesz boldogabb attól, ha minden tökéletes, a közös élményektől viszont igen.
Csak azt nem vettem észre, hogy neki nem az anyagi jólét a legfontosabb.
Hanem az együtt töltött idő. Az odafigyelés. A beszélgetések.
Az együtt töltött idő nem olyasmi, amit visszaadhatsz. Az elengedés nem a felejtésről szól, hanem az egyensúlyról, hogy haladsz előre az életedben, de időről időre visszanézel, és eszedbe jut, hogy kik voltak a múltadban.
Az együtt töltött idő. Ezt jelenti számomra a család.
