Az életnek megvannak a maga évszakai, és mindig eljön az elengedés évszaka. De van valami szép is ebben az időszakban, az elengedésben. A levelek mindig szépen, kecsesen hullanak alá a fáról.
Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra!
A búcsú mindig fáj, mégsem érdemes búcsú nélkül távozni. Semmitől nem óv meg, nem teszi a dolgokat időtlenné, mégis búcsúzz el, ha tudsz.
A búcsú szavainak melegsége velem maradt, mint egy dal szövege, amely megragad a fejedben.
A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak.
Nem tudok ránézni, mert ha ez a búcsú, akkor érezni akarom. Emlékezni akarok erre a ritmusra, amelyet a szívem csak akkor ver, amikor ő hozzám ér.
Elváláskor mindig az szenved jobban, aki marad.
Attól még, hogy nem haragszom,
elvesztettem a bizalmat.
Indulj jobbra, én meg balra,
útjaink most elágaznak.
Bizalom idézetek, Búcsú idézetek, Elveszett bizalom idézetek
Nem voltam jó, nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig, ami jár,
És örültem annak, hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.
Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra.
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.
Bár bilinccsé font szívemmel
Tarthatnálak, hogy ne menj el,
S avval téged, amíg élek,
Önmagamhoz köthetnélek!
Hiányozni fog, hogy már nem lesz ott, ahol én, és én nem leszek ott, ahol ő.
Ahogy kinéztem az ablakon, megint eszembe jutott, mikor egyszer távolodott, azt gondoltam magamban, ott megy az életem fele. Az életem nagyobbik fele.
Rózsa, rózsa rengeteg,
Lányok, lepkék, fellegek,
Lányok, lepkék, fellegek,
Illanó könny, permeteg.
(…)
Messze libben a hajad,
Nevetésed itt marad,
Nevetésed itt marad,
Mint kendőd a szék alatt.
A búcsú könnye ég a szemeken,
fakóra vált egy pillanat alatt
minden bóktól-kigyúlt arcocska benn,
olyan nehéz elválni hirtelen!
Lehet: az élet szívükből kifoly,
ajkukon sóhaj többé nem terem,
s szemeznek-é vajon valamikor?
Varázsos éj után a reggel oly komor!
Nagyon sokat gondolkodom a befejezésen. Úgy szeretném abbahagyni, ahogyan Albert Flóri tette. Császárként. Szinte minden nap gondolkodom azon, hogyan lehetne méltósággal elköszönni, mert nem szeretném megvárni azt a pillanatot, amikor azt mondják, mit erőlködik itt ez a hülye.
Jó éjszakát kedvesem,
Búcsúzom magától,
Búcsúzom kedvesem,
A nagy boldogságtól.
Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk.
Nézz a csillagokra! A múlt idők nagy királyai a csillagok szemével néznek le rád. Emlékezz rá, a nagy királyok odafentről figyelnek téged! És köztük leszek én is.
Búcsú idézetek – amikor a szavak elengednek, de a szív emlékezik
A búcsú mindig több, mint egy egyszerű szó vagy mozdulat. Ez az élet egyik legnehezebb, mégis legőszintébb pillanata – amikor elengedünk valakit vagy valamit, ami fontos volt számunkra. A búcsú idézetek segítenek megérteni, feldolgozni és elfogadni ezt a mély, emberi tapasztalatot.
Ezek az idézetek nemcsak a fájdalmat, hanem a szépséget is megmutatják, ami az elengedésben rejlik. Mert a búcsú nem mindig vég, sokszor új kezdet – egy lépés a változás felé, amely nélkül nem lenne növekedés, új szeretet vagy új remény.
A búcsú, mint az élet természetes része
A búcsú idézetek arra emlékeztetnek, hogy minden találkozás ideiglenes, minden történetnek megvan a maga íve. Az élet folyamatos áramlás, és a búcsú ennek a része – ahogyan a nap is lenyugszik, hogy helyet adjon az új hajnalnak.
Fájdalom és szeretet egyensúlya
A búcsú idézetek szavai gyakran könnyekkel és hálával telnek meg. Mert ahol mély a fájdalom, ott nagy volt a szeretet is. A búcsú nem törli el az emlékeket – épp ellenkezőleg: megőrzi őket, és a szívünk mélyén tovább viszi mindazt, amit kaptunk.
Amikor nehéz kimondani, amit érzünk
Van, amikor a búcsú csendben történik, és csak a szív beszél. Ezek az idézetek segítenek szavakat adni ahhoz, amit kimondani nehéz: a veszteséghez, a hála érzéséhez, vagy ahhoz a tudathoz, hogy valami fontos fejezet lezárult.
Búcsú idézetek minden alkalomra
Legyen szó szerelmi búcsúról, barátság végéről, halálról vagy egy élethelyzet lezárásáról, ezek az idézetek segítenek megtalálni a békét. Olyan szavak, amelyek gyógyítanak, vigasztalnak, és emlékeztetnek: minden búcsúban ott rejlik a remény, hogy egyszer újra találkozunk – akár más formában, akár más időben.
A búcsú nem a vég, hanem az út része. És ahol valami véget ér, ott valami új kezdődik – csendben, lassan, de mindig a szív mélyéről.