Búcsúzom Auschwitz! Túléltelek…De mi lesz ezután? A kocsi kerekei egyenletesen zakatolnak. Mindenki hallgatott. Biztosan ugyanarra gondoltak, amire én is az előbb, mi lesz ezután?
Búcsú idézetek
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Könnyek nélkül búcsúzom a múlttól. Előre tekintek. A jövőbe!
Elbúcsúzom. És úgy érzem, ez rendben van. Elbúcsúzom, készen arra, hogy holnap kétségkívül ismét találkozom vele, hogy újra meg újra elbúcsúzzam tőle.
A háborúban folyton búcsúzkodni kell, ami legtöbbször elmarad: vagy túl korán vagy túl későn akarja megtenni az ember.
Az életnek megvannak a maga évszakai, és mindig eljön az elengedés évszaka. De van valami szép is ebben az időszakban, az elengedésben. A levelek mindig szépen, kecsesen hullanak alá a fáról.
Élj gyengédségben, és bármikor állj készen a búcsúzásra!
Búcsú az élettől idézetek, Búcsú idézetek, Rövid búcsú idézetek
A búcsú mindig fáj, mégsem érdemes búcsú nélkül távozni. Semmitől nem óv meg, nem teszi a dolgokat időtlenné, mégis búcsúzz el, ha tudsz.
Az álmaidban még találkozunk. Ez még nem a búcsú.
A búcsú szavainak melegsége velem maradt, mint egy dal szövege, amely megragad a fejedben.
A szeretteink néha egy történet közepén hagynak el minket. Olykor búcsú nélkül távoznak.
Nem tudok ránézni, mert ha ez a búcsú, akkor érezni akarom. Emlékezni akarok erre a ritmusra, amelyet a szívem csak akkor ver, amikor ő hozzám ér.
Elváláskor mindig az szenved jobban, aki marad.
Attól még, hogy nem haragszom,
elvesztettem a bizalmat.
Indulj jobbra, én meg balra,
útjaink most elágaznak.
Bizalom idézetek, Búcsú idézetek, Elveszett bizalom idézetek
Nem voltam jó, nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig, ami jár,
És örültem annak, hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.
Mit hagyok itt, nem is tudom már,
Messzebb-messzebb visz minden óra.
Fekete-zöld babérfák terhe
Esőzik a bús távozóra:
Én kifelé megyek.
Bár bilinccsé font szívemmel
Tarthatnálak, hogy ne menj el,
S avval téged, amíg élek,
Önmagamhoz köthetnélek!
Hiányozni fog, hogy már nem lesz ott, ahol én, és én nem leszek ott, ahol ő.
Ahogy kinéztem az ablakon, megint eszembe jutott, mikor egyszer távolodott, azt gondoltam magamban, ott megy az életem fele. Az életem nagyobbik fele.
Rózsa, rózsa rengeteg,
Lányok, lepkék, fellegek,
Lányok, lepkék, fellegek,
Illanó könny, permeteg.
(…)
Messze libben a hajad,
Nevetésed itt marad,
Nevetésed itt marad,
Mint kendőd a szék alatt.
