Tanultam néhány dolgot… az ökölvívók testvériségéről. Az okok, amikből az ember megérti ezt a brutális és gyakran önpusztító sportot, sokoldalúak, legtöbbször kifejezetten antiszociálisak voltak és a pszichotikusság határát súrolták. A legtöbb harcos, akit ismertem, mélyen megsebzett személyiség volt, akik lehengerlő szükségét érezték annak, hogy másokat szintén megsebezzenek, akkor is, ha közben a saját életükkel játszottak.
A boksz nem sport, hanem lelkiállapot. Felszabadult, önfeledt, férfias játék.
A boksz a nagylelkűek sportja. A cél: mindig csak adni és sohasem kapni.
Ha a forgatáson eltüsszentem magam, 40 ember jön mindjárt valami csodagyógynövénnyel. Bokszolni is azért kezdtem el, mert ez az én válaszom azokra a figurákra, akik fehér pizsamában egymás chi-jét tapogatják.
A boksz lényege a tisztelet. Megszerezni magadnak és elvenni a másik fickótól…
Ez csak munka. A fű nő, a madarak énekelnek, a hullámok a homokot mossák, én pedig embereket verek.
Boksz az, amikor sok fehér ember nézi, ahogy két fekete összeveri egymást.
A boksz nem atomfizika, még akkor sem, ha a manapság megpróbálják tudománnyá tenni. Ha nem vagy képes harcolni, ha nem mered odatenni magad, akkor el is felejtheted az egészet. Ha az első állba vágástól pánikba esel, a világ összes proteinszelete sem fog rajtad segíteni.
A bokszban semmit nem jelent a testalkat.(…) Az elmúlt év két legkidolgozottabb testű bunyósát is két kövér intézte el.
Nem az erőszakot kedvelem az ökölvívásban, sokkal inkább a technikája érdekel: hogyan mozogj úgy az ellenfél ütései elől, hogy megvédhesd magad, hogyan alakíthatsz ki olyan taktikát, amellyel megleped a társad, majd visszatámadva pontos ütést mérhetsz rá, illetve hogyan tudod megőrizni a belső békédet és nyugalmadat a küzdelem ideje alatt.
Jobb az egyenes, mint a görbe.
Ezt sugallja a józan ész.
Ám ha beállsz öklözőnek,
jobbegyenestől jobb, ha félsz.
Általában brutális, barbár sportként tekintenek az ökölvívásra. De számomra ez egy édes tudomány, egy mágikus tánc. Én csak ennek akartam megfelelni.
Nem tudom, hogyan lesz valakiből nagy bokszoló. Hazudnék, ha azt mondanám. Mindenkinek megvan a maga útja. Az én utam az áldozat útja volt. Az odaadásé és a fegyelemé. Csupa olyasmi, amiért sosem voltam oda. Soha. Eléggé önző voltam. Önző és lusta. De amikor összekerültem Cus D’Amatóval, akkor valahogy mégis rám ragadtak ezek a tulajdonságok. Megtanultam áldozatot hozni. Feladni azt, amit fontosnak hittem, egy olyan célért, ami még fontosabb. A fegyelem pedig az, hogy csinálsz valamit, amit utálsz, méghozzá úgy csinálod, mintha szeretnéd.