Csodálatos látvány a balatoni alkonyat. Még nem terült szét az este, még nem feketék az árnyékok, de már jelzi jövetelét a sötétebb világ. Még lehet olvasni a fényben, de már fémesen csillog a nagy tó tükre, mert az elalvó élet fölötti világosabb eget híven tükrözi.
Szerintem mi alakítjuk az életünket, nincs olyan, hogy sors vagy végzet. Olyan ez, mint a hekk. A „balatoni hekk” – teszi hozzá, és idézőjelet imitál az ujjaival a levegőben.
– Tessék? – kérdem értetlenül.
– Mint a balatoni hekk, jól értetted. Nem létezik. Nincs olyan, hogy balatoni hekk, mert a hekk soha a büdös életben nem élt a Balatonban. Kamu az egész. Pont, mint a sors.
Ha egyszer boldogtalan leszel a hegyek között, ha egyszer vissza kívánsz jönni, vár a Balaton, s mindig várlak én.
Mikor a beállott Balaton jegére először rásüt a nap, először valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi érchúrok pattognának le egy tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengő sziklájára, csakhogy ez nem hagyja abba. A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások kezdenek hangzani, mik folyvást emelkedő erővel a lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál egy-egy csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó jég tömegében; minden irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró kockák, ötszegek s minden alakú prizmák milliárdjaiból volna egy óriási mozaikká összetömörítve, melynek felszíne tükör.
A Kádár-rendszer rég a múlté, de a balatoni táj arculata, karaktere, épített környezete továbbra is tükrözi az egykori idők társadalmi-politikai valóságát.
A Balaton felszíne szokatlanul csendes képet láttatott, de senki sem tudhatta, hogy a mélyén éppen háborog, morajlik vagy egyszerűen békésen szunyókál. Minden sajátosság, jellemvonás ott élt benne, akár az emberi természetben.
A balatoni táj üdülőterületként Trianon óta vonzza az ország mindenkori politikai-gazdasági elitjét, és ez a réteg a maga szempontjai, érdekei szerint igyekszik formálni a vidéket. A térség sajátos szerepéből adódóan a helyben élők szempontjai rendszerint háttérbe szorulnak.
Szinte közvetlenül a fal 1961-es felhúzásától kezdődően a Balaton népszerű találkozási hellyé vált a szétszakított németek számára. Kelet-és nyugatnémetek gyűltek össze élvezni egymás társaságát egy olyan országban, amelyet kölcsönösen szimpatikusnak találtak. Ebben nem volt semmi szabályszegés, ők egyszerűen csak nyaralók voltak, akik látni kívánták a tőlük távol került ismerőseiket, szeretteiket.
A Balaton szürkén hömpölygött a késő délutáni félhomályban, a vizét és a nádast szél fodrozta, ahogy Péter végighajtott a tó mellett kanyargó úton.
Szerencsére Gergő tette a dolgát a hajón, nem foglalkozott velem, így szabadon élvezhettem az esti Balaton látványát. Lenyűgözött, mint mindig. Ezt nem lehetett megszokni, az ember akármikor rászánja az időt, hogy kettesben maradjon a tóval, mindig ráébred a szépségére. Ez alól természetesen azok a szerencsés emberek sem kivételek, akik itt élnek.
Egész Európának legkedvesebb, legalkalmasabb pihenőhelye a Balaton s hogy valóban az is legyen s itt mindenki jól érezze magát, abban mindnyájunknak közre is kell működnünk, mert óriási nemzetgazdasági jelentősége van annak, hogy a magyar ember itthon nyaraljon, a külföldiek pedig minél nagyobb számban, minél hosszabb időre keressék fel a Balatont.
Nagyon érdekes eredményekre vezetett a Balaton színeinek tanulmányozása. A tó színe majd kékes, majd zöldes, messziről nézve. Pontosan kimutatható, hogy ez a szín a felhőzet, az égtáj és a tó felületének hullámzása szerint változik. A hullámok mint ferde, átlátszó tükrök az ég színét reflektálják, de polarizálva. Viszont az ég kék színe is a napsugarak iránya szerint különböző erősséggel polarizált s így nagyon változatos reflexiók keletkeznek.








