Mourinho pont Guardiola ellentéte. Ha José világost csinál a szobában, Guardiola behúzza a függönyöket. Azt hiszem, próbálja összehasonlítani magát vele.
José Mourinho egy nagy sztár. Jó arc. Amikor először találkozott a feleségemmel, odasúgta neki: „Helena! Neked egyetlen dolgod van csak. Etesd Zlatant, hagyd aludni, és tedd boldoggá. Ez a csávó kimondta, amit akar, bírom őt.
Elég szarul éreztem magam, amikor ültem az öltözőben, Guardiola pedig úgy bámult rám, mint egy idegesítő valamire, egy kívülállóra. Kemény dió volt. Olyan volt, mint egy fal, egy kőfal, egyetlen normális életjelet nem kaptam felőle. Minden pillanatban azt kívántam, bárcsak eltűnhetnék onnan.
Soha nem felejtem el a napot, amikor először pályára léptem a Malmö arénájában. Húszezer ember tombolt, soha nem éreztem még ilyet. Egy pillanatra megdermedtem, aztán elkezdtem élvezni. Nem tudtam betelni a hangulattal, magamban csak annyit ordítottam, hangosabban, hangosabban! Tudtam, végre megtaláltam a helyem.
A biciklilopás volt a specialitásom. Egy nap egy igazi csodára leltem, gyorsan ki is nyitottam a lakatot és lecsaptam rá. Három nappal később aztán leültek velem beszélni. Több tökéletes kifogással is készültem, miért nem én voltam, aztán kiderült, a másodedző bicaját nyúltam le…
Azt sem volt könnyű feldolgozni, amikor a többiek szarul játszottak. Nem voltam finom, ordibáltam velük, lehordtam őket, és közöltem, nincs helyük a pályán, haszontalanok, inkább kimegyek egyedül a pályára. Gondoltam, átváltok a jégkorongra, ott viszont a felszerelés egy vagyonba került. Maradt hát a foci…
Ha esett az eső, ha lement a nap, ha fújt a szél, ha esett a hó, mi játszottunk. Rengeteg piszkos trükköt megtanultam. Ezek nélkül sehol sem lennék most.
A legjobb akartam lenni, mellette pedig az volt az álmom, hogy provokáljam az embereket. Fogalmam sem volt, hogy ilyen messzire jutok. Ne szépítsük, egy őrült voltam, de legalább érdekes volt a személyiségem.
Gyakran kérdezik, mi lett volna belőlem, ha nem állok profi futballistának. A válasz többnyire ugyanaz, vélhetően bűnöző lettem volna. Bicikliket, kabátokat loptam, és – hogy őszinte legyek – élveztem az egészet.
Nem voltam sem tehetséges, sem ügyes. Csak egy srác voltam, aki a téren focizott. Egyetlen extrát tudtam felmutatni, mindenkinél dühösebb voltam.
Amikor 17 éves voltam, Wenger megkért, hogy menjek az Arsenalhoz próbajátékra. Visszautasítottam. Zlatan nem jár próbákra.
Amit Carew csak egy labdával képes megtenni, azt én megcsinálom egy naranccsal.
Egy dolog biztos: egy nélkülem rendezendő világbajnokságon semmi néznivaló nincs.
