Egy trénernek, legyen az szövetségi kapitány, csak hosszú távon lehetnek sikerei. Ha azonnal követelnek tőle, akkor egyik meccsről a másikra kell élnie. Ilyenkor csak egyetlen taktika van, kibekkelni az ellenfelet. S ezzel a legszebbet ölik meg a labdarúgásban, a támadó játékot. Nem beszélve arról, hogy ha védekező taktikán van a hangsúly, akkor a labda, a mérkőzés nagy részében a mi kapunk előtt pattog. Óhatatlan, hogy a védelem egyszer-kétszer ne hibázzon, s a kapus ne dadogjon be egy-két gólt.
Anglia előtt szép sorozatunk volt, egy kisiklással. A csehszlovákokat szeptemberben 5:1-re vertük Prágában. Októberben az osztrákokat győztük le 3:1-re. A Práterben már igazi wembleyi hangulat volt. Aztán az utolsó kanyarban jött egy kisiklás. A svédek ellen Pesten. Egy kicsit elhülyéskedtük a dolgot, meg féltünk a sérülésektől. 2:2 lett. Képzeld el, mellé rúgtam egy 11-est.
Vitray azt mondta rólam néhány évvel ezelőtt a magyar tv-ben, hogy már nem emlékszem a londoni 6:3-ra. Hát lehet arra nem emlékezni? Harminc év múltával is itt él bennem minden perce.
– Nézd, öregem, hogy mit fecseg rólam a spanyol sajtó, nem érdekel. De hogy mit olvasnak a magyar szurkolók, ismerőseim, barátaim, az már nem mellékes.
Még nem tudom, ki lesz a szövetségi kapitány, de máris féltem. Attól a több millió szövetségi kapitánytól, aki Magyarországon él.
Engem soha nem érdekelt a politika. Sem a politikusok. Nálam mindig a futball volt az első, mindig csak erre és a családomra gondoltam. És soha nem ártottam bele magam semmibe.
Tréningezni sokat, nagyon sokat. Tudni élni a pályán és a pályán kívül. Szeretni a közönséget, de mindenekfelett imádni a labdarúgást, a világ legszebb sportját.
Csak az az edző érhet el hosszú távon sikert, aki a támadó játékra helyezi a hangsúlyt, aki a támadásszövés szépségére tanítja a játékosait.
Mi a labdával és a labdáról álmodtunk. Minden idegszálunk a laszti volt. Tudod te, hogy mi mennyit gyakoroltunk? Hivatalos edzésen kívül is. Minden kényszer nélkül. Volt olyan formáció, megoldás, amit ötvenszer, százszor gyakoroltunk. Ez, meg a siker öröme aztán már vitt bennünket.
Futballista voltam, de úgy beszélhetek az életemről, mint egy szerelmi történetről. De ki mondhatná azt, hogy ez nem egy love story?
