A siker sosem végleges. Addig a pillanatig vagy sikeres, amíg működik, amit csinálsz.
Mikor pszichológushoz kezdtem járni, mondta a feleségem, hogy ne tegyem, mert a végén normális ember leszek, és akkor éhen halunk.
A standup egy perverz műfaj, ahol mindenre rettentően gyors visszajelzést kapsz.
Nem vagyok optimista alkat. Az viszont alapvető, hogy a helyzetünkön nevetnünk kell, nevetve gondolkodnunk a lehetséges megoldásokon, vagy csak oldani a feszültséget.
Humoristaként gondolok magamra. Ahogy humoristaként gondolok például Douglas Adamsre, a Galaxis útikalauz stopposoknak szerzőjére is, aki bár talán sosem állt ki a színpadra, hogy vicceket meséljen, de a célja a könyveivel ugyanaz volt: nevettetni akart. Nem mérem magam hozzá természetesen, csupán a szórakoztatás szándékát illetően érvényes a párhuzam.
Amíg az ember nem szenvedett el egypár bukást, hajlamos azt hinni, hogy ő nagyon jó. A buktatókkal való találkozás során lehet megtanulni, hogy kell tényleg jónak lenni.
Ateista vagyok (…). Pont ezért a túlvilágon leginkább az egyik legismertebb ateista humoristával, Douglas Adamsszel szeretnék összefutni, hogy aztán megbeszéljük, miért nem lehet így.
Ha az élet olyan, mint egy film, nagyon érdekelne, mennyit kapott ezért az, aki engem játszott.
Hungarikum az, amit csak mi gyártunk, és csak mi tudjuk elfogyasztani is.