Személyiségünk egyetlen élet, csak egy a milliárd közül, amelyet a lelkünk megtapasztal. A lélek az időn kívül létezik. A lélek mérhetetlen távlatokat képes befogni, és észlelését nem gátolja a személyiség.
A külső hatalomért folyó versengés hajtóereje a félelem.
Mindig minden szituáció minden érintett személyt szolgál. Egyetlen olyan helyzetet sem találhatunk, egyetlen olyan pillanatot sem, amely ne szolgálná közvetlenül és azonnal a lélek gyógyulását és teljessé válását. Minden lélek illúzióját szándékai teremtik meg.
A spirituális társkapcsolat legfontosabb előfeltétele a társak közötti szent elkötelezettség, hogy segítik egymás spirituális fejlődését. A spirituális társak felismerik, hogy egyenlőek. A spirituális társak képesek arra, hogy megkülönböztessék a személyiséget a lélektől, és így képesek arra is, hogy megbeszéljék a közöttük működő mozgatóerőket és kölcsönhatásokat anélkül, hogy férj és feleség érzelmi kötelékei korlátoznák őket. A házasság nem ilyen alapokon nyugszik. A spirituális társkapcsolatban viszont a spirituális társak tisztán látják, hogy valóban van mélyebb értelme együttlétüknek, olyan értelme, amely lelkük fejlődését segíti elő.
Az érzelmek különböző rezgésszámú energiaáramlatok. Azok az érzelmek, amelyeket negatívnak érzünk, mint a gyűlölet, az irigység, a megvetés vagy a félelem, alacsony frekvencián rezegnek, és kevesebb energiájuk van, mint a pozitívnak tartott érzelmeknek, a kedvességnek, az örömnek, a szeretetnek és az együttérzésnek.
A nem-anyagi valóság az otthonunk. A nem-anyagi valóságból érkezünk, és oda is térünk vissza, sőt lényünk nagyobbik része most is ott van és abban fejlődik. A bolygónkon élő több milliárd ember közül mindenkire egyformán igaz ez. Így tehát a többi emberrel létrejött kölcsönhatások nagy része is a nem-anyagi valóságban zajlik.
Mi az igazság? Az igazság az, ami nem szennyezi, hanem erővel tölti fel az embert. Ezért, ha vannak is az igazságnak fokozatai, az igazság alapvetően az, ami nem árthat. Nem tud ártani.
Ha nem vagyunk közeli barátságban érzelmeinkkel, azokat a hatóerőket sem érzékeljük, amelyek érzelmeinket irányítják, nem látjuk működésüket, sem azt, hogy mi célt szolgálnak. Az érzelmek olyan energiaáramlatok, amelyek átfolynak rajtunk. Ezeknek az áramlatoknak a tudatosítása az első lépés afelé, hogy megtanuljuk, hogyan és miért jönnek létre tapasztalataink.
A pozitív érzések erőt adnak, a negatív érzések elveszik az erődet.