Ha nem vagyok elfogadó másokkal, magammal sem vagyok az.
Minden vagyok, attól függően, épp mit csinálok. Most épp teaivó, de színész, könyvkiadó, vagy vállalkozó, rendező, ember, férfi, gyerek, hülye, bölcs, stb. De ezek szerepek. Lássuk ezeket meg! Ezek mind nem azok, amik mi igazából vagyunk, csak szerepek! És ha a szerepekkel azonosítom magam, az egy egyenes út a majdani fajdalomhoz, mert azok egyszer megszakadnak, és változnak.
Világi értelemben a pénz egy mutatója annak, hogy mennyire becsülünk meg valamit.
Nem az a siker, ha tízen odajönnek autogramot kérni, se az, ha százzal több „barátom” van. Az igazi a belső siker. Ami igazán fontos, az az, hogy magamnak bizonyítsak, de valójában az csak egy pillanatig tartó érzés, amikor elégedett lehetek. Utána újabb elégedetlenségi hullám jön, újra teljesítenem kell, ez a folyamat hajt mindig előre.