Furcsa, ha van egy élő művünk, egy szörnyű mutáns verziója önmagunknak, aki szabadon rohangál és mindent tönkretesz. Vajon a szülők is így éreznek?
Az emberek azt hiszik, vicces ha úgy tesznek, mintha szörnyetegek lennének. Én egész életemben úgy teszek, mintha nem az lennék.
Bátorság az, ha rajtad kívül senki más nem tudja, hogy félsz.
Bármilyen közel vagy valakihez, végtelen a távolság köztetek.
Ha a szem a lélek tükre, akkor a gyász az ajtó. Amíg csukva van, elválasztja a tudást a nem tudástól. Ha nem törődsz vele, örökre csukva marad. De ha kinyitod és átmész rajta, a fájdalom igazsággá válik.
A múltat nem törölhetjük el, de kihozhatjuk belőle a legjobbat.
Fura, hogy megismertem egy olyan embert, akit nem érdekel, mi vagyok. Végül is minden hősnek van egy társa, és minden gazembernek egy bajtársa. Minden kapcsolatom a nemtudásra épült, de talán most megváltozik. Ezt képzeld el: egy élet, titkok nélkül.
Nem értem a születésnapokat… A buli, a dal. Még egy életben töltött év ünneplése valahogy olyan erőltetett.
Ott az otthon, ahol a szív. De hova megy, akinek nincs szíve?
Minden nagy találmány e két erő, a képzelet és kezdeményezőkészség összekapcsolásának köszönheti létét. Senki nem tudja megmondani, hol a határ.
Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne, ha felfednék mindent, ami elnyomott és ismeretlen bennem. De sosem fogom megtudni. Rejtőzködve élem az életemet, minden ettől függ, az életem függ tőle.
Születésem előtt egy egész örökkévalóságig semmi voltam. Hát most félek attól a nemléttől, amelyet volt alkalmam megszokni egy örökkévalóságon át?