A humanisztikus oktatás-nevelés azt jelenti, hogy az egész élet neveléssé válik; nem pedig hogy egy bizonyos épület falain belül zajlik, de azokon kívül már nem.
Az bizonyosan egyre nyilvánvalóbb, hogy amit a pszichológiában „normálisnak” nevezünk, az az átlagosak pszichopatológiája, olyannyira nem drámai és olyannyira széles körben elterjedt, hogy rendesen észre sem vesszük.
A képességek követelik, hogy használják őket, és csak akkor hallgatnak el, amikor jól használják őket.
Egy elsőosztályú levesben sokkal több a kreativitás, mint egy másodosztályú festményben.
Érezhetem magam bűnösnek a múlt miatt, aggódhatok a jövőn, de cselekedni csak a jelenben tudok.
Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.
Ne ajánlj tízdolláros megoldást egy ötvencentes problémára!
Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak.
Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.