Az életem egyetlen vágya mindig az volt, hogy tudjam, mi felé megyek. Nem hiszem, hogy az embernek morbid önmegfigyeléssel kell töltenie az életét. Abban hiszek, hogy az embernek a többiekhez hasonlóvá kell válnia.
Vissza kell nyernem a régi formámat, a sok üléstől teljesen elsatnyult a testem, túl sokáig hanyagoltam. De mostantól kezdve minden reggel ötven fekvőtámaszt csinálok és ötven felhúzódzkodást. Semmi gyógyszer, semmi ócska kaja, semmi egészségrombolás! Mostantól teljes megszervezettség következik. Minden izmom feszes lesz!
Éjszaka minden állat előbújik. Kurvák, buzik, pederaszták, stricik, hímringyók, meleg csajok, piások, narkósok. Egyszer majd jön egy igazi nagy eső és elmossa ezt a sok szennyet az utcákról.
A magány egész életemen át üldözött, mindenhová. Kocsmákba, kocsikba, az utcán, az üzletekben, mindenhol. Nincs menekvés. Isten magányos lovagja vagyok.
