Néhány világklasszis sportoló felfedezte, hogy a zsírszegény, növényi alapú étrend szignifikánsan javítja a teljesítőképességet. Közéjük tartozik a vasember Dave Scott, a futó Carl Lewis és Edwin Moses, a teniszcsillag Martina Navratilova, a birkózó világbajnok Chris Campbell, valamint a hatvannyolc éves maratoni futó Ruth Heidrich.
Vegetáriánus és vegán idézetek
A növényi alapú táplálékok fogyasztásának előnyei szerteágazóbbak és figyelemreméltóbbak, mint az orvostudományban alkalmazott bármely gyógyszeréi, vagy sebészeti beavatkozáséi.
Amint teljes egészében áttértem a vegán étrendre, az összes betegségem eltűnt. Magas vérnyomás, ízületi gyulladás, magas vércukor, puff, mintha ott sem lettek volna. Azelőtt élőhalottként tengettem az életemet, szart zabáltam, és pöfékeltem, mint Al Capone. Most viszont egészségesen étkeztem, és napi háromórás kardióedzéseket végeztem. A szélsőségek embere vagyok. Vagy jóga, vagy tű a vénába. Nincs középút.
Nem hiányzott a húsevés. Egyszer csaltam, és bekaptam egy falat marhahúst, de rosszul lettem tőle, és kihánytam. Mintha mérget nyeltem volna. Az a sok hús csak agresszívvá tett. A tejtermékektől felpuffadtam. Ehelyett sok babot ettem, Kiki pedig ízletes gyümölcs- és zöldségturmixokat készített nekem.
A feleségem egy hétig kipróbálta a vegán étrendet, én pedig vele tartottam. Csak én nem hagytam abba egy hét után. Mi ez? Vegán? Oké, mostantól vegán vagyok.
Választhatunk – nem feltétlenül kell húst ennünk. A vegetáriánus életmód egészségesebb út az ember számára, segítségére van a bolygónknak és sok állatot megment.
Nekem magamnak is sok állatom van és szeretem őket mindenek felett. Hogyan tudnám akkor a húsukat megenni? 20 éves korom óta egy falat húshoz nem nyúltam.
Az emberi gyomor nem állattemető.
Egy nap, amikor a szabadságról és az igazságosságról beszélgettünk, éppen egy steak mellett ültünk. Nyomorúságot eszem, gondoltam, amikor az első falatot bekaptam. És kiköptem.
Én hiszek a békés tiltakozásban és állatokat nem enni egy ilyen erőszakmentes ellenállás.
Az élet tisztelete és a világ összes teremtményével való együttérzés, ezek a valódi humanitás mércéi. Ha ezt a mércét egyszer komolyan vesszük, azzal véget vetünk az állatok értelmetlen megölésének és elfogyasztásának. Ez az a rőf, mellyel emberségünk mérhető.
Az első lépést egy tudatosabb, ökologikusabb, és az egész kozmoszt szolgáló életmód felé, a legegyszerűbben a táplálkozási mód megváltoztatásával lehet elkezdeni. (…) Azzal, ahogyan táplálkozom, hozzájárulok a bolygó megmentéséhez – vagy annak pusztulásához. A táplálkozás tehát nagyon is politikus dolog, és nem csupán magánügy. Számomra úgy tűnik, nem az almába való beleharapás, hanem a húsba való harapás hozta meg a bűnbeesést. (…) Ha csak egészségügyi okokból is esznek ma sokan kevesebb húst, már azt is haladásnak tekintem. Ők legalább már elkezdtek gondolkodni.
A táplálkozás nem a legfelső dolog, azonban az az alap, melyben a legmagasztosabb gyarapodhat, vagy romlásba dőlhet.
Minél több teret nyernek a húsételek és az izgató anyagok egy nép élelmezésében, annál alacsonyabb lesz annak teljesítőképessége, erénye és fizikai ereje. Azokban a népekben azonban, melyek kizárólag vagy túlnyomórészt a növényi koszthoz ragaszkodnak, meglepő fejlődési képesség szunnyad. (…) A táplálék hatása nemcsak az individuumra terjd ki, hanem a generációk sorára is.
Az állatnak érző szíve van, mint neked. Az állat érez örömet és fájdalmat, mint te. Az állat ragaszkodik az életéhez, mint te. Az állatnak joga van élni, mint neked.
Az értelem már a konyhában elkezdődik. A konyhai értelem tökéletes hiánya tartóztatja fel a legrégebb óta az ember fejlődését, és általa van leginkább akadályoztatva. Azt gondolom, a vegetáriánusok a maguk előírásával – azaz kevesebbet és egyszerűbben enni – több hasznot hoztak, mint az összes modern erkölcsrendszer együttvéve.
Ha az emberek tudnák, hogy az étel fajtájának és elkészítési módjának milyen befolyása és hatása van! Erről persze írhatnánk könyveket, mégse használna semmit. Azonban az, hogy én most, hatvanévesen testileg és szellemileg pontosan olyan fiatalnak és munkaképesnek érzem magam, mint egy huszonéves, ezt bizony főleg annak a körülménynek köszönhetem, hogy egyszerűen és olyan keveset eszem, amennyire ez csak lehetséges. Gyümölcsöt viszont, amennyit csak bírok, egész éven keresztül!
A vegetarizmus mellet szóló egyik okot a szokásosnál nagyobb mértékben kellene megemlíteni. Arra az erkölcsi tudatosságra való figyelmeztetésre gondolok, hogy nem lenne szabad képviselőkkel megtetetnünk azt, amit önmagunk nem tennénk meg. Semmilyen erkölcsi aggályom nincs az ellen, hogy kipucoljam a csizmámat, leporoljam az asztalom vagy kisöpörjem az irodámat. Az érzéseimet nem sértenék sem ezek, sem száz másféle kétkezi munka. Nem tudnék azonban egy ökröt letaglózni, egy birkát, különösen nem egy bárányt levágni, és nem tudnám egy csirke nyakát kitekerni. Ha én ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy legjobb érzéseim ne sérüljenek, úgy elutasítom azt, hogy ezt magamért mással tetessem meg, az ő érzelmei megsértésével. Ha egyetlen más ok sem szólna egyesületünk ügye mellett, úgy nekem ez az egy is elegendő lenne, hogy a húsmentes koszt elfogadására ösztönözzön.
(A Manchester-i Vegetáriánus Társaságnak írt egyik leveléből, 1875)
Ahol egy vadász él, tíz pásztor tud élni, száz gazdálkodó és ezer kertész. (…) Az a darab föld, mely mint legelő, azaz mint takarmány, tíz embert tud másodkézből a rajta hizlalt állatok húsával ellátni – köles, borsó, lencse és árpa termesztése esetén – száz embert tud táplálni, és eltartani.
Az állatokkal szembeni kegyetlenségnek sem az igazi képzettség, sem a tanultság mellett nincs helye. Az az alacsonyabb és nem-nemes népség megbélyegző terhe. Az állatokkal szemben ma valamennyi nép többé-kevésbé barbár. Hazug és groteszk, ahogy a maguk vélt fejlettségét minden lehetséges alakalommal hangsúlyozzák, és közben naponta követik el, vagy hagyják jóvá a legförtelmesebb borzalmakat védtelen teremtmények millióival szemben. Csodálkozunk hát még azon, hogy ezek az úgynevezett kultúrnépek egyre inkább a hanyatlás borzalmas útja felé tartanak?