Amikor Ngannou készült a Stipe Miocic elleni első meccsére, biztos volt benne, hogy agyon fogja verni Stipét. A sajtótájékoztató után megyünk a folyosón, odajön hozzám, megragad, és azt mondja: „elmondom, mi fog történni” — ja, és a fickónak tökéletes angolja van — „ha vége a meccsnek, magángépet foglalsz nekem Párizsba.” Nevettem, mondtam: „aha, persze.” Erre ő: „nem viccelek, mondom magángépet fogsz foglalni nekem Párizsba.” Mondtam, oké. Aztán mindenki ment a maga dolgára. Erre Stipe agyonveri. Szétveri. Ezzel a beszélgetés véget ért. Ki kellett volna ott rúgnom. Francis Ngannou rossz fickó. Nem jó ember. Most meg ott van a PFL-ben, Szaúd-Arábiával üzletel, és azt mondja: „Jon Jones-szal kell harcolnom.” Fogadni mernék, hogy már bánják, hogy leszerződtették. Egyetlen szót sem kell hallanom tőlük, tudom anélkül is, mert én már foglalkoztam vele, és tudom, hogy ki ő valójában.
