Nehéz olyan városban élni, aminek minden szeglete eszébe juttatja élete szerelmét. Minden étterem, minden metrómegálló felér egy gyomrossal.
A sors tényleg egy olyan felhő, amelynek árnyéka örökké rád borul, bárhová is mész? Vagy inkább olyan, mint a szél, amelyik arra jár, amerre éppen neki tetszik? Egyelőre még nem tudom.
Hasonlítunk egymásra. Te és én egyformák vagyunk. Mert nincsenek barátaink. De nem ők tesznek erőssé, hanem a céljaink.
Nem hiszem, hogy létezik ennél fájdalmasabb dolog: az, hogy az életem, a létezésem senkinek sem számít az egész világon.
Az igazi győzelem nem azt jelenti, hogy legyőzöl valakit, aki erősebb nálad, hanem hogy megvédesz valakit, aki fontos a számodra.
Ha egy ember nem fogadja el egy másik létezését sem, annak a pillantása hátborzongatóan fagyos lesz, mint a leghidegebb szél a legzordabb télen.
Élj úgy, hogy soha semmit ne kelljen majd megbánnod! Ha valami fontos neked, akkor vigyázz rá! Nem számít, mennyire nehéz vagy félelmetes, tovább kell próbálnod, akkor is, ha az életedet kell kockáztatnod érte. Védd meg őket két kezeddel, és soha se add fel!
Nehéz megbékélni az erőszakos természettel, miközben gyűlöljük a ránk gyakorolt hatását.
(Wilson Fisk)
Megtanultam, hogy a lojalitás és az őszinteség két olyan tulajdonság, ami nem terem minden bokorban.
(Wilson Fisk)
Megbocsátás nélkül nem gyógyulnak be a sebek. A megbocsátás nemcsak a szeretet legfelső foka, hanem az előre vezető út is.
Maga ezt nem értheti. Az, hogy Fehér Tigris vagyok, nem annyi, hogy felveszek egy ruhát. Az én vagyok! Ez a végzetem. Nem én akartam, hanem a sors. Ez nekem olyan, mint a lélegzés.
(Hector Ayala / Fehér Tigris)
Néha jobb, ha nincs béke és eluralkodik a káosz. Csak egy darabig, hogy később nagyobb rend legyen.
(Wilson Fisk)