Minden álom, mint minden álmodó, egyedi. Mégis van egyvalami, ami közös minden álomban: a változás. Az álmok folyamatosan átalakulnak, tovább fejlődnek és átalakítják a legismerősebb tájakat is vadonatúj világokká, tele élményekkel és felfedeznivalókkal.
– Kérhetek autogramot?
– Csak vérrel írom le a nevem.
– Nem is vártam kevesebbet.
– Nem mondtam, hogy a sajátommal.
Claudette-nek igaza van velem kapcsolatban. Először: Én szándékosan és sorozatosan ártok olyanoknak, akik szándékosan és sorozatosan ártanak másoknak. És másodszor: Ez pedig mindent helyrehoz.
A második esélyek azért vannak, hogy éljünk velük. Nem számít, hogyan jönnek, vagy hogy megérdemeljük-e. Élj velük.
Van valami megnyugtató a seprésben. A hang, az a kis sikerélmény, amit kapsz, ahogy elkergeted a koszt és a piszkot.
Lehet, hogy New York egy nagy város, de két Sötét Útitársnak mégis kicsi. Ronald Schmidt, vár az asztalom.
Hogy engem ki tett ilyenné? Ezer ember, és mind a földben rohad. Miért? Azért, mert mindegyiket kinyírtam!
(Conrad Harrigan)
Ba*d meg, a jó kur*a anyádat, attól majd megnyugszol!
– mondta Maeve Conradnak egy vita hevében az első évad 9. részének végén
Az a munkám, hogy a jövőbe lássak. Megjósolom a felmerülő gondokat és elsimítom a váratlan fejleményeket. Márpedig ehhez kell néhány „eszköz”. „Kis eszköz”, „nagy eszköz”, vészhelyzet esetén pedig kell pár igazán „nagy eszköz”.
(Harry Da Souza)
Néha előfordul, hogy annyira elvakít a bizalom, hogy azt se veszed észre, ami az orrod előtt van.
(Maeve Harrigan)
Most jól figyelj rám, Jan! Amikor Conrad bepöccen, amikor valami igazán fel***ssza az agyát, a tálibok is fosnak tőle!
(Harry Da Souza)