A nyárfákat cibáló szél vörös és sárga konfettivel teríti be – mintha csak egy hangulatos nyár záróakkordja volna.
Nyár idézetek
Az erdőben hirtelen igazi indián nyár vette körül, a fák ragyogó mélysárgába és vörösbe öltöztek a fehér nyírfákkal és zöld fenyőkkel pettyezett hegyek kéklő háttere előtt.
Ülök a forró betonon. Lüktet a levegő, vibrál a hőség. Szédülök. A nyár intenzitása elviselhetetlen. Minden bántón eleven. Túlzón eleven.
Nyáron nincs hová menekülni a fény elől, a nyári fény mindenkinek a nyomában van, a parttalan napok követelik, hogy megtöltsük őket.
A türelem nyáron érzi magát a legjobban, mert nyáron már egyáltalán nem illik senkit és semmit sürgetni.
Verőfényes, forró délután van, az indián nyár utolsó csókja, mielőtt a tél megkezdi a lassú hatalomátvételt.
Egy árva felhő nem szállt a kék égen. A napsugarak azt üzenték: már beköszöntött a nyár.
Az az érzés kerített hatalmába, amelyet valószínűleg mindenki átél kisgyerekként, amikor a nyár végtelennek tűnik, mi pedig teljesen másképp vagyunk jelen a pillanatban, mint felnőttként. ·
Télen látni a különbséget a tehetős és a kevésbé tehetős emberek között. A dzsekik és a sportos szünidőről árulkodó szeplők miatt. MIndenki úgy viseli osztálybeli hovatartozását, mint egy csigaházat. Nyáron eltűnnek a különbségek. Nem kell a hegyekbe menni, hogy lebarnulj, és nem kell mást felvenni, mint egy rövidnadrágot és egy pólót. Nyáron senki sem lehet biztos abban, melyik világhoz tartozol. Szabad vagy, és titokzatos.
Hallgattam az estét, néztem az eget, teleszívtam magam a széna, a szalmakazal, a kert nyárvégi lélegzetével, … az alma- és bürökszagú kertben, a Kácsalja kis patakjának tükrében, ahol elfért az egész csillagos ég, és a fecskék üres fészkében az istálló gerendáján, ahonnét elvándoroltak a fecskék, és majd visszavándorolnak a fészekbe, mintha a nemzedékeket az élet és a szeretet hordozta volna a messzeség és vándorlás láthatatlan útjain.
A nyár olyan gyorsan véget ér, mint egy sóhajtás.
A nyár minden emlékben ott van. A nyár időtlen, a nyár illata a legmaradandóbb. Az veszi be magát mindörökre a ruhánkba. Azt keressük egész életünkben. Az van ott a túlcsordulóan édes gyümölcsökben, a tengeri szélben, a fánkban, a kávéban, a naptejben és nagyanyánk púderillatában. A nyár az összes korosztályé, a nyárnak nincs gyermek- és kamaszkora, a nyár akár egy angyal.
A lemenő nap sugara áthatóbbá vált egy pillanatra ezen a nyárutón, mint a nyár derekán volt, beragyogta a víz tükrét, ameddig a szem ellát, és különösen élesen verődött vissza az egyetem fehérre festett csónakházáról.
A nyár gondtalan, könyelmű és gyorsan telő időszak, a nyárban annyi öröm van, hogy az ember azt hiszi, elég lesz egész további életére.




