Nyár idézetek

Kapcsolódó témák: Indián nyár idézetek

Az erdőben hirtelen igazi indián nyár vette körül, a fák ragyogó mélysárgába és vörösbe öltöztek a fehér nyírfákkal és zöld fenyőkkel pettyezett hegyek kéklő háttere előtt.

Ülök a forró betonon. Lüktet a levegő, vibrál a hőség. Szédülök. A nyár intenzitása elviselhetetlen. Minden bántón eleven. Túlzón eleven.

Nyáron nincs hová menekülni a fény elől, a nyári fény mindenkinek a nyomában van, a parttalan napok követelik, hogy megtöltsük őket.

Az az érzés kerített hatalmába, amelyet valószínűleg mindenki átél kisgyerekként, amikor a nyár végtelennek tűnik, mi pedig teljesen másképp vagyunk jelen a pillanatban, mint felnőttként. ·

Fekete István

Csodálatos nyár volt, meg kell hagyni, mint ahogy ebben a korban minden nyár csodálatos. A vakáció végtelen, a kert óriási, a patak, a folyam, a házak nagyok, a sötétség titokzatos, a temető félelmes, a zöld gyümölcs édes s utána a hasfájás kibírhatatlan.

Télen látni a különbséget a tehetős és a kevésbé tehetős emberek között. A dzsekik és a sportos szünidőről árulkodó szeplők miatt. MIndenki úgy viseli osztálybeli hovatartozását, mint egy csigaházat. Nyáron eltűnnek a különbségek. Nem kell a hegyekbe menni, hogy lebarnulj, és nem kell mást felvenni, mint egy rövidnadrágot és egy pólót. Nyáron senki sem lehet biztos abban, melyik világhoz tartozol. Szabad vagy, és titokzatos.

Fekete István

A nedves fa sistergett, néha siránkozott, mint a légy a pók hálójában, s amíg a tűzrakás összeomlott, a kunyhó ajtaja előtt elballagott ragyogó emlékeivel a nyár.

Fekete István

A nyár meggyújtotta a füveket a réten. Virágot is rakott rájuk bőségesen. Száruk megkeményedett a napban, és zöld színük fakóbbra vált. Kaszálni kellene a rétet.

Arany János

Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű csoda,
Többé se napfény, sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.

Fekete István

Hallgattam az estét, néztem az eget, teleszívtam magam a széna, a szalmakazal, a kert nyárvégi lélegzetével, … az alma- és bürökszagú kertben, a Kácsalja kis patakjának tükrében, ahol elfért az egész csillagos ég, és a fecskék üres fészkében az istálló gerendáján, ahonnét elvándoroltak a fecskék, és majd visszavándorolnak a fészekbe, mintha a nemzedékeket az élet és a szeretet hordozta volna a messzeség és vándorlás láthatatlan útjain.

Valérie Perrin

A nyár minden emlékben ott van. A nyár időtlen, a nyár illata a legmaradandóbb. Az veszi be magát mindörökre a ruhánkba. Azt keressük egész életünkben. Az van ott a túlcsordulóan édes gyümölcsökben, a tengeri szélben, a fánkban, a kávéban, a naptejben és nagyanyánk púderillatában. A nyár az összes korosztályé, a nyárnak nincs gyermek- és kamaszkora, a nyár akár egy angyal.

Jack London

Az aranyos nyár úgy halt meg, amint élt: szépségében tündökölve, megbánás nélkül, fenékig ürítve az örömet. A levegő túláradó gyönyörűségének emlékétől volt terhes.

A lemenő nap sugara áthatóbbá vált egy pillanatra ezen a nyárutón, mint a nyár derekán volt, beragyogta a víz tükrét, ameddig a szem ellát, és különösen élesen verődött vissza az egyetem fehérre festett csónakházáról.