A nyár arany sugarai elárasztottak mindent, s a fény még győztesként ünnepelhette magát az eljövendő hideg, vacogó ősz és a fagyos, csikorgó tél előtt.
A rádiócsatornák műsorvezetői egyfolytában arról karattyolnak, hogy milyen gyönyörű volt ez a hétvége. Igazi indián nyár, minden korábbinál magasabb hőmérséklettel és perzselő napsütéssel.
Bár már beköszöntött az indián nyár, mégis édes illat úszik a nagyvárosi levegőben, és a napsugarak lágyan simogatják a hátamat.
A nyár melegéből valami, a tél hidegéből semmi: ez teszi szeptembert az esztendő legszebb, legkívánatosabb hónapjává.
Megszoktam már a magányos kóborlást, és különösen kedvelem ezeket az éjszakákat, amikor egyedül baktatok az elmúló nyárban, körülöttem megfáradt, elhamvadt színek.
A nyárfákat cibáló szél vörös és sárga konfettivel teríti be – mintha csak egy hangulatos nyár záróakkordja volna.
Az erdőben hirtelen igazi indián nyár vette körül, a fák ragyogó mélysárgába és vörösbe öltöztek a fehér nyírfákkal és zöld fenyőkkel pettyezett hegyek kéklő háttere előtt.
Verőfényes, forró délután van, az indián nyár utolsó csókja, mielőtt a tél megkezdi a lassú hatalomátvételt.
