Ha egész évben nem vagyunk jelen a saját életünkben, akkor nyáron sem leszünk jelen, bárhova utazzunk is hozzá.
Nyár idézetek
A nyár a grillezésről szól, és csendes beszélgetésekről a kilenc órai naplemente félhomályában. A levágott szárú nadrágokról, strandpapucsokról és a Monroe-tó partján töltött délutánokról.
E mediterrán izzó nyárban
templomok fehér, karcsú íve,
rózsák Medici-rózsaszínje,
s a sötét tündöklés az árnyban,
fehérizzású szenvedély
márványban, csontban és a fákban,
szerelem pogány himnusza
a fülledt éjszakákban,
csillagok vérző sebhelye
a hajnalok húsában:
Itt szeretni. – Meghalni itt,
e mediterrán nyárban.
A nyár a lehetőségek és a meggondolatlan döntések évszaka. Nekem való! Bár én az év bármely szakában képes vagyok szar döntéseket hozni. Bizonyított tény.
Az embernek az az érzése, a nyár úgy közeledik, mint egy megvadult vezető: egyszerűen megelőzi a tavaszt és bevág elé.
Bár már a vége felé járt a nyár, a hőség csak úgy perzselte az öreg malom kertjét, az almatudorok alig győzték öntözni a gyümölcsfákat.
Nyáron alkonyatkor a lugasban szentgyörgyhegyit inni, ez az élet nagy ünnepélyes pillanatai közé tartozik. Ilyenkor az asztalt le kell takarni sárga vagy rózsaszín abrosszal, a vázába virágot kell tenni, éspedig ciniát vagy napraforgót, és egészen nagy költőt kell olvasni, Pindaroszt vagy Dantét vagy Keats-et. Aki az ilyen pillanatokat nem ismeri fel, azt elveszett embernek lehet tekinteni.
A forró nyár is elmúlt, és a táj szép lassan őszi színekbe öltözött.
A rádiócsatornák műsorvezetői egyfolytában arról karattyolnak, hogy milyen gyönyörű volt ez a hétvége. Igazi indián nyár, minden korábbinál magasabb hőmérséklettel és perzselő napsütéssel.
Bár már beköszöntött az indián nyár, mégis édes illat úszik a nagyvárosi levegőben, és a napsugarak lágyan simogatják a hátamat.
Azon a nyáron igazi barátok lettünk. Minden reggel korán ébresztett, kimentünk kagylót vagy rákot gyűjteni, esetleg elbicikliztünk a kedvenc fagyizónkba.
Nyár volt, mindenki vidámnak és önfeledtnek tűnt. Én pedig úgy éreztem, elvesztem. A vibráló színek helyett, amik ezt az évszakot jellemzik, én csak szürkeséget láttam. A boldogság helyett nekem a magány és a bánat lett a társam.
Megszoktam már a magányos kóborlást, és különösen kedvelem ezeket az éjszakákat, amikor egyedül baktatok az elmúló nyárban, körülöttem megfáradt, elhamvadt színek.








