Benne voltunk a nyárban s minden nap melegebb volt, mint az előző napon, de azért minden nap azt mondtuk: ennél melegebb már nem lehet.
Nyár idézetek
A rádiócsatornák műsorvezetői egyfolytában arról karattyolnak, hogy milyen gyönyörű volt ez a hétvége. Igazi indián nyár, minden korábbinál magasabb hőmérséklettel és perzselő napsütéssel.
Bár már beköszöntött az indián nyár, mégis édes illat úszik a nagyvárosi levegőben, és a napsugarak lágyan simogatják a hátamat.
Azon a nyáron igazi barátok lettünk. Minden reggel korán ébresztett, kimentünk kagylót vagy rákot gyűjteni, esetleg elbicikliztünk a kedvenc fagyizónkba.
Félhomály volt, nyár dereka, amikor a mezők megtelnek parfümmel és murokkal. A telihold ezüstös csíkot festett a tóra.
A nyár melegéből valami, a tél hidegéből semmi: ez teszi szeptembert az esztendő legszebb, legkívánatosabb hónapjává.
Nyár volt, mindenki vidámnak és önfeledtnek tűnt. Én pedig úgy éreztem, elvesztem. A vibráló színek helyett, amik ezt az évszakot jellemzik, én csak szürkeséget láttam. A boldogság helyett nekem a magány és a bánat lett a társam.
Megszoktam már a magányos kóborlást, és különösen kedvelem ezeket az éjszakákat, amikor egyedül baktatok az elmúló nyárban, körülöttem megfáradt, elhamvadt színek.
De ha elmennek a felhők, kék az ég – olyan kék, hogy muszáj nevetni, és azt akarom, hogy az idei nyár is kék legyen, és akkor nevetek, és boldog leszek egész nyáron.
Furcsa, hogy egy nyár mennyi mindent megváltoztathat.
A nyárfákat cibáló szél vörös és sárga konfettivel teríti be – mintha csak egy hangulatos nyár záróakkordja volna.
Az erdőben hirtelen igazi indián nyár vette körül, a fák ragyogó mélysárgába és vörösbe öltöztek a fehér nyírfákkal és zöld fenyőkkel pettyezett hegyek kéklő háttere előtt.
Ülök a forró betonon. Lüktet a levegő, vibrál a hőség. Szédülök. A nyár intenzitása elviselhetetlen. Minden bántón eleven. Túlzón eleven.
Nyáron nincs hová menekülni a fény elől, a nyári fény mindenkinek a nyomában van, a parttalan napok követelik, hogy megtöltsük őket.
A türelem nyáron érzi magát a legjobban, mert nyáron már egyáltalán nem illik senkit és semmit sürgetni.
Verőfényes, forró délután van, az indián nyár utolsó csókja, mielőtt a tél megkezdi a lassú hatalomátvételt.
Egy árva felhő nem szállt a kék égen. A napsugarak azt üzenték: már beköszöntött a nyár.
Az az érzés kerített hatalmába, amelyet valószínűleg mindenki átél kisgyerekként, amikor a nyár végtelennek tűnik, mi pedig teljesen másképp vagyunk jelen a pillanatban, mint felnőttként. ·
Csodálatos nyár volt, meg kell hagyni, mint ahogy ebben a korban minden nyár csodálatos. A vakáció végtelen, a kert óriási, a patak, a folyam, a házak nagyok, a sötétség titokzatos, a temető félelmes, a zöld gyümölcs édes s utána a hasfájás kibírhatatlan.
Télen látni a különbséget a tehetős és a kevésbé tehetős emberek között. A dzsekik és a sportos szünidőről árulkodó szeplők miatt. MIndenki úgy viseli osztálybeli hovatartozását, mint egy csigaházat. Nyáron eltűnnek a különbségek. Nem kell a hegyekbe menni, hogy lebarnulj, és nem kell mást felvenni, mint egy rövidnadrágot és egy pólót. Nyáron senki sem lehet biztos abban, melyik világhoz tartozol. Szabad vagy, és titokzatos.