Azt gondolom ideje felhagyni ezekkel a régi klisékkel a nőket illetően. Tényleg elég volt. Más időket élünk… egy érett nő igenis vonzóbb, kívánatosabb, miért ne randizhatnánk fiatalabb férfiakkal? Többé nem tabu, a férfiak évek óta ezt teszik és nincs benne semmi különös. Elég már abból, hogy másként ítélik meg ugyanazt a helyzetet, ha nőkről van szó.
Nők idézetek
Mindig csodálkozással figyelem, ahogy egy férfi késhet akármennyit, lehet agresszív a tömeggel, a rajongóival és ez totál elfogadott. Miközben, ha én kések negyed órát, akkor rögtön lehordanak. Ráadásul, mintha nekünk, nőknek nem lehetne saját véleményünk, vagy elkötelezettek valami iránt, mert akkor rögtön azt kapjuk meg, milyen komplikáltak vagyunk. Szóval azért vagyok bonyolult nő, mert van, ami fontos nekem?
A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk – egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal… hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (…) megtanított az alázatra.
Hálát adok Istennek a nőkért. Ha szükség van rájuk, nem maradnak távol.
Abban hiszek, hogy a nőket minden nap szeretni kell, és úgy gondolom, minden napnak nőnapnak kellene lennie.
A nők jelentik az életet, a nők azok, akik az ember életében az irányutat megadják.
Nem lehet boldog, aki csak nőnapon érzi nőnek magát.
A nők olyanok, mint a jó bor: az idő csak tökéletesíti őket.
A nők semmiben sem kételkednek; ha velük vagy, a világ hihetetlenül egyszerű. Mindent a maga helyére tesznek, valódi jelentősége szerint osztályoznak. Igen jól tudják, hogy az ő nagymosásuk olyan fontos, mint a német császárság megalapítása. Velük biztonságos az élet.
Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit „valakinek el kell végezni”, ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.
Hetven évesen még mindig hajkurászhatod a nőket – de csak hegyoldalnak lefele.
A legtöbb nő számára van valami különösen hódító abban, ha valaki az erős karját ajánlja fel nekik; nem az adott pillanatban vágynak fizikai segítségre, inkább arról van szó, amikor a segítség érzése, az erő, mely rajtuk kívül álló ugyan, ám mégis az övék, találkozik a képzelet szakadatlan vágyával.









