A legtöbb filmemen imádtam dolgozni. Hogy volt-e olyan, amit utáltam? Nos, például amikor az Elemi ösztön 2 rendezője arra kért, hogy mindennap üljek az ölébe, miközben elmondja az instrukciót. Amikor nem voltam hajlandó megtenni, akkor aznap egész egyszerűen nem kerültem a kamera elé. Hetekig ment ez így… Mindannyian utáltuk azt a légkört, ami körbelengte a forgatást, és azt hiszem, a film minősége is árulkodik arról, milyen hangulatban kellett dolgozni.
Munka idézetek
A 40-es éveim annyira szépek voltak. De nem tudtam dolgozni, ugyanis amint egy nő 40 éves lesz nem kap állást Hollywoodban. Anya voltam három gyönyörű kisfiúval. Éppenhogy felépültem az agyműtétemből, és folyamatosan küzdenem kellett a legidősebb gyermekem felügyeleti jogáért. De mégis volt valami csodálatos ebben a kihívásokkal teli időszakban.
Gyakori eset, hogy munkánk eredménye először használhatatlan lomnak tűnik, később azonban hasznunkra válik. A legfontosabb azonban – kialakítani magunkban azt a szokást, hogy ha elkezdünk valamit, fejezzük is be. Így még kudarcaink is a sikerhez vezető út állomásai lesznek.
Ha már alkalmazok valakit egy feladatra, hagynom kell, hadd csinálja, nemde? Végtére is, ha nem bízom a rátermettségében, valószínűleg fel sem kellett volna vennem.
Nem hiszek a „nagy megoldások” eszméjében. Sokkal inkább abban, hogy az egyes alkotóelemek teszik ki az egészet. Én is a kis részletek kidolgozásától haladok az egész felé, és nem lépek addig felfelé, amíg az apró alkotórészeket nem tökéletesítettem. Számomra ez tűnik hatékonyabbnak.











