Az építő kritika célja nem a bosszú. Nem annak eszköze, hogy kifejezzük nemtetszésünket vagy dühünket. Célja a segítés, nem pedig a bántás. Ha nem tudunk így bírálni, egyáltalán nem szabad bírálnunk!
Én soha nem tűrtem a kritikát. Az orvostól is azt kérik, hogy szüntesse meg a lázat, és nem azt, hogy írjon egy szatírát ellene.
A dicsérő kritika legyezi a hiúságom, melengeti a szívemet. A negatív véleménynek – ha nem buta, rosszindulatú akadékoskodás, akkor -, legyen az akár nehezen feldolgozható, örülök. Mert az már nem is kritika, hanem jó tanács.
Soha ne kritizálj nyilvánosan senkit vagy semmit, hacsak nem morális vagy etikai kérdésről van szó! Minden negatív dolog, amit kimondasz, legalábbis képes tönkretenni valakinek a napját, vagy ami még rosszabb, összetörni a szívét, vagy egyszerűen csak egy jövőbeni lehetséges szövetségesből olyasvalakivé változtatni, aki soha nem fogja tudni elfelejteni, hogy undok vagy igazságtalanul kritikus voltál vele.
A kritika, bármilyen könyörtelen is, a szeretet kifejeződése, nem pedig az ellenségességé.
Ha egy ember csak a rosszat sorolja a jó meglátása nélkül, akkor az elfogultság miatt hiteltelenné válik a kritikája.
A kritika csak akkor objektív kritika, ha önmagát kritizálja a legszigorúbban.
Semmi sem zárja ki egymást annyira, mint szeretet és kritika.
A legmagasabb értelemben vett kritika a műremeket csupán kiindulási pontnak tekinti egy újabb remekmű teremtéséhez.
A kritika mindig felette szükségesnek tartja, hogy amit meg nem ért, azt halálos ellenségnek tekintse.
Nem hittem, hogy filmjeim tetszeni fognak a kritikusoknak. Azok a rendezők, akik filmjeikkel provokálnak, nem számíthatnak a bírálók jóindulatára
A nem tárgyilagos kritikának különböző okai vannak. A kritizáló legtöbbször önmagával sincs jóban. Aki nem tárgyilagosan kritizál, az teli van méreggel és csalódással a félresikerült dolog miatt. Ezek a negatív érzések meghatározzák hanghordozását és szóhasználatát. A hangja szemrehányó vagy lekezelő. Túloz és általánosít. Ehhez jön még az a (többé-kevésbé tudattalan) vágya, hogy megleckéztesse, helyre tegye, vagy lejárassa a másikat.
A művész tulajdonképpen sohase hallgasson kritikára, legkevésbbé munkaközben. A kritika megrontja az elfogulatlan, naiv biztosságot és aláássa az alkotó erőt.
A negatív kritika olyan, mint az éles kés. Azonnal széthasítja a bizalom könnyű fátylát.
A gyermeknek inkább példaképre, mintsem kritikusra van szüksége.
Az igazi kritika egyszerre kell, hogy biztasson és nyesegessen – biztasson, hogy valaki a legtöbbet tudja kihozni talentumából (amennyiben van neki) és bíráljon, azaz jelezze a mű gyengeségeit, illetve a téma és kifejezésmód közötti esetleges ellentmondást, disszonanciát.
Minden kritikát érdemes úgy megfogalmaznod, ahogyan te magad is szívesen fogadnád.