Az ég lassan elborul,
súlyosan alszik a kék.
Ugye, nem lesz háború?
Ugye, foglak látni még?
Kedvesemnek idézetek
Várlak, mert tudom: visszajössz;
visszajössz, mert tudod, hogy várlak.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
– Ha nem az vagyok, akinek hiszel?
– Akkor azt szeretem majd, aki valójában vagy.
Te vagy a legjobb az életemben. Rövid élet, elcseszett, de egyetlen percet sem bánok belőle.
Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled.
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom, hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz!
Altass el, ringass, mint régen,
Már értem a mesét,
hogy jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved.
Lágy vagy és idegen,
Hozzám repülsz a széllel,
Álom terem a szemeden,
Ha mellettem alszol el.
Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.
Nélküled én sem élhetek,
Nélküled örökre elveszek
Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz
Vidám az arcod, ha nézlek
Vidáman élsz
Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol
Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó.
Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.
Talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget.
Meséket mondhatnál, amikből megtudnám,
ki vagy te, aki mindig itt vagy,
de valahogy mégis folyton hiányzol,
mint a légszomj – fojtón hiányzol.
Nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.
A folyóparton, térdig a vízben,
a víz alatt, vagy a víz fölött éppen,
a híd alatt, mikor szegények leszünk,
a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk,
Jó, jó, jó veled.Ezt én mondom, akinek elhiheted,
aki tudja, hogy milyen volt nélküled.
Az első gondolatom vagy reggel és a legutolsó éjszaka.
Veled aludva
rólunk álmodom: arról,
hogy veled alszom.
Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek!
– Majd szólok, ha változott a helyzet.
Inkább osztozom veled egy emberöltőnyi életen, semmint hogy egyedül nézzek szembe az eljövendő korokkal.
Filmidézetek, Kedvesemnek idézetek, Klasszikus film idézetek
Gyantád vagyok, körülölellek.
Önmagamba átemellek
mint a megdermedt kőben
az időben maradt ősbogarat őrzi
a ragyogó jáspis vagy smaragd.